3 nap

van karácsonyig, ami nekem személyesen is egy nagyon fontos ünnep, el sem tudom képzelni a szeretteim nélkül (vö. "karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van") - mindig mondom, hogy a dolgok ki vannak találva, például ez is. egyszerűen ez a természetes ritmus: az ember elfárad év végére a sok loholni-, intézkedni-, és tennivalóban, a munkában, a stresszben, ezekben a zűrös-zivataros időkben, megélhetési és egyéb szorongásokban. az élet pedig tálcán kínálja a lehetőséget adventtel és a karácsonnyal: várakozz csendes készülődéssel, hangolódj a karácsonyra, és ÜNNEPELJ, pihenjen meg a lelked. és ez lesz.
legyen mindenkinek derűs és meghitt az ünnepe, szép karácsonyt kívánok mindenkinek!

... a karácsonyi ünnepkörig

méltatlanul hanyagoltam a blogolást, már javában adventben járunk, mire feleszméltem, hogy hát idő van, úgyhogy most cserébe egy kis hazai a holnapi nappal kapcsolatban. :)
" Luczanapon legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban 3-4 órakor járnak kotyolni 7-16 éves fiuk. Néhol csak ketten, hárman, másutt öten, sőt tizen is mennek együtt. Öltözetük a rendes mindennapi ruha. Nyakukba tarisznyát vetnek. Egyik társuknál gyűlnek össze. Ott magukhoz fát vagy szalmát vesznek a melyre kotyolás közben ráülnek. A fát rendesen más udvarából lopják. Ha onnan nem sikerül csenni, az udvaron talált 3-4 darab fát, forgácsot vagy minél nagyobb tuskót, szalmát visznek a szobaajtóhoz. a kotyolást a legközelebbi szomszédnál kezdik meg, ott a magukkal vitt fát vagy forgácsot a szobaajtó talpa elé vagy a pitarföldre teszik s rendesen minden kérdezés nélkül egyszerre nagyon erős hangon elkezdik: "Lucza, Lucza, kity, koty!" Néhol nem engedik meg a kotyolást. kikiáltják: "Takaroggyatok el innejd!" El is mennek, de abban a házigazdára nézve nincs köszönet, mert valami révén megbosszulják elhajtásukat."
(Gönczi Ferenc)

kép forrása, nem mellesleg sok okossággal még.

még egy hétig

látogatható a Göcseji Múzeumban a Lehetőségek országa című tárlat, amely bizonybizony, Magyarországról szól, a XIX. századi polgárosodásról. itt egy kis ízelítő képekkel, itt pedig szöveggel.
aki teheti, kerekedjen fel, mert az időszaki vándorkiállítás utolsó állomása ez az itteni. egy jó kis forraltbor a téren, egy kis kiállítás a múzeumban, mi kell még? :)

úgy szeretek élni

már éppen mindig pont kifeküdnék meghalni a súlyoktól és a globális nyomástól, amit jó lenne, ha meg kellene magyaráznom, de szerintem sajnos mindenki érti, szóval már ez lenne megint, pont, amikor szembejön egy ilyen cikk, és újra elhiszem, hogy van remény.

múzeumok határok nélkül

itt

80 éves Andrásfalvy Bertalan

    Budapest, 2011. november 19., szombat (MTI) - Népzenei és irodalmi műsorral, filmvetítéssel köszöntötték a nyolcvanéves Andrásfalvy Bertalan etnográfust, egykori művelődési és közoktatási minisztert szombaton Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

    Köszöntőbeszédében Bakos Edit, az Uránia igazgatója Andrásfalvy Bertalan politikusi pályafutását idézte fel. Mint emlékeztetett, az elismert néprajztudós azért vállalta el a művelődési és közoktatási tárca vezetését a rendszerváltás utáni első kormányban, mert a nemzet ügyét kívánta szolgálni, és minisztersége három éve alatt rendületlenül tűrte az ellene irányuló, gyakran nemtelen támadásokat is.
    Bakos Edit megjegyezte: Andrásfalvy Bertalan köszöntésére nemcsak Magyarország, de a Kárpát-medence legtávolabbi szegleteiből is megjelentek barátai, tisztelői, teljesen megtöltve az Uránia dísztermét.
    Korzenszky Richárd, a Tihanyi Bencés Apátság perjele az ünnepelt erős magyar és keresztény gyökereit, emberi tartását, a közösségért érzett felelősségtudatát emelte ki.
     Andrásfalvy Bertalan egész tevékenységével nemcsak magának, de az egész magyar néprajztudománynak is nemzetközi elismerést vívott ki. Mindemellett mindig a közügyek rendíthetetlen elkötelezettje, többek között a moldvai csángók vagy az ökológiai gazdálkodás ügyének egyik első hazai szószólója volt - hangoztatta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter az ünnepségen.
    Réthelyi Miklós felidézte, Andrásfalvy Bertalan egy olyan időszakban volt elődje a miniszteri székben, amikor egy diktatúrát kellett lebontani, és "ezer gáncsoskodás közepette" a demokráciát felépíteni. "Most ránk vár, hogy teljessé tegyük mindazt, amit elkezdett" - fogalmazott.
    A Pécsi Tudományegyetem és a tanítványok nevében Vargyas Gábor néprajzkutató, egyetemi tanár, akadémiai doktor köszöntötte a tudós-politikust. "Andrásfalvy Bertalan neve fogalom", tudományos tevékenysége szinte az egész magyar néprajztudomány területét átfogja - mondta, az ünnepelt kutatási témái közül kiemelve többek között az ártéri gazdálkodást, a kadarka típusú borkészítést, az ökológiai néprajzot, és választott szűkebb pátriája, a Dél-Dunántúl etnográfiáját.
    Andrásfalvy Bertalan tudományos publikációinak száma meghaladja a háromszázat, számos magyar és külföldi tudományos társaság és akadémia tagja, számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa - méltatta a tudóst Vargyas Gábor, kiemelve emellett Andrásfalvy Bertalan kivételes személyiségét is.
    Dobos Menyhért az általa vezetett Duna Televízió Zrt. megújulásáról szólva hangsúlyozta: olyan elődök nyomába kell lépniük, mint Csoóri Sándor, Andrásfalvy Bertalan vagy Sára Sándor.
    "Az összmagyarsághoz kell szólnunk az összmagyarságról" - jelölte ki a feladatot a vezérigazgató, hozzátéve: a nemzet televíziójának nemzetmegtartó, közösségépítő, értékteremtő műsorokat kell kínálnia, lehetőleg megújult formában, de a formát nem öncélnak tekintve.
    Dobos Menyhért elmondta, a Duna Televízió továbbra is kettő - egy kárpát-medencei kulturális és egy tengerentúlra is sugárzó, rövidesen megváltozó profilú - csatornán működik. A közmédiarendszer átalakulásától a vezérigazgató az erőforrások jobb kihasználhatóságát várja, hangsúlyozva azonban, hogy a Duna Televízió tartalmi önállóságát meg kívánják őrizni.
    Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett néprajzkutató kórházi kezelése miatt nem tudott személyesen megjelenni Andrásfalvy Bertalan köszöntésén, de üzenetben köszöntötte tudóstársát.

game over

olyan szomorú ez, hogy mindenkinek* tetszik, aztán senki se tudja**, miért szeretjük még az anselmo crew-t a jó zenéjükön kívül, úgyhogy most elmondom, hogy azért is, mert a mi kutyánk kölyke a mi munkatársunk gyermeke a Jakab, aki zenekari tagságánál fogva az Anselmo Jakab nevet kapta a keresztségben, de igaziból Frimmel. tudom, nem volt könnyű. bocs.

*mondjuk, hogy annak a 8 embernek, aki lájkolt
** vagy nem írja meg kommentben

JÁTÉK

már régen játszottunk itt a blogon, hétvégén pedig Márton-nap lesz a skanzenben, úgyhogy adja magát a dolog. ma kaptam egy linket, ANSELMO CREW.  Nem lesz egyszerű a kérdés, de egy kétszemélyes, hétvégi tiszteletjegyért felteszem: mi a kapcsolat a zenekar, és a Göcseji Múzeum között? Fogós, ravasz kérdés, de hajrá, itten kérjük a blogon a kommenteket. Sok sikert! :)

aki ismer,

az tudja, hogy bizonyos szempontból egészen megszállott tudok lenni. például ebben a témában szinte mindig.
(most nem az a lényeg, hogy az interjú milyen oldalon van, hanem hogy Polcz Alaine mit mondott.) idén már egyébként 4 éve múlt, hogy Polcz Alaine elment.

ma délután

múzeumpedagógiai évnyitó lesz a Göcseji Múzeumban, mindenkit szeretettel várunk. Múzeumpedagógia nagyon jó találmány, felnőtt egy-két generáció, akiknek nem volt benne része, és az utóbbi évtizedek egyre kopó kulturális körülményei nem is nagyon kényeztették e tekintetben az ifjúságot. (= olvasatomban ez azt jelenti, hogy nem nagyon volt módjuk "ránk szokni". lelkes és elhivatott kollégáim remek programokkal ezen kívánnak változtatni, és meg kell mondjam* nagyon nagy sikerrel. a gyerekek élvezik, és remélhetőleg akad majd néhány dolog, amit meg is tanulnak közben.)
most különben tisztára azt érzem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt (nem) - de szerintem lassan létre kellene hozni az ún. "alkalmazott néprajz" fogalmát, ami hasznosítható tudást adna át a múltból a jelennek. nem kell magyarázni a jelenlegi gazdasági helyzetet: a fosszilis energiahordozók fogyásától kezdve a hitelbedőlésekig minden arra mutat, hogy az előre vezető út a "régin" át vezet, vagyis leszünk majd olyanok, akik nagyanyáink praktikáival fogják túlélni a zivataros éveket. és a legkifizetődőbb tudás szele erről fúj, ha élhetek egy ilyen kedves képzavarral. nade, múzeumpedagógia. találkozzunk ma délután is.
:)

* nem kicsit vagyok ezért rájuk büszke

még mindig

Gönczi Ferenc, és Göcsej. (Nem csak azért, mert idén 150 éve született.) Az egykori tanító 15 éven át évente egy hónapig járta gyalogosan ezt a tájat, és jegyezte, amit látott; életmódot, szokásokat, bármit. A leírásai majdnem 700 oldalra rúgnak, ez csak a monográfiára értendő, ami erről a 90 településről szól. Rengeteg helyen kifejezetten viccesen fogalmaz, és elgondolkoztató, hogy bizonyos tekintetben, emberi jellemben a kutatás óta eltelt 100 évben mi sem változott. ("Már ezen a vidéken úgy van, hogy ha idegen úr kerül a falvakba, a nép között egy kis riadalom támad, mert abból- szerintük - csak baj származhatik: büntetés, adóemelés, végrehajtás, stb. Nem csoda hát, hogy engem is mindenfélének véltek, csak jóbanjárónak nem.") Ugyanakkor pedig van, ami logikusan nem tud változni: egy "messziről jött ember", ha bármit akar adott településen (kutatni például) akkor MINDIG helyi ember segítségét kéri. Ez ma is így van: az ember vagy a polgármesteri hivatalból indul, vagy a kocsmából, ott van az információ. Nos, mindez Gönczi Ferenc idejében: "Ha egy faluba értem, először is a lelkészhez és a tanítóhoz fordultam, s ők szemelték ki azon egyéneket, akikre szükségem volt."
Szerintem egyébként az egésznek az egyik legnagyobb tanulsága a nyitottság: hogy az ember érdeklődő legyen mások iránt, és befogadó az újra, a másra, és amennyiben lehet, tanulja meg azt, amit érdemes. Sok mindenért nagyon klassz a néprajz, ez az egyik.

Göcsejről

olvasok, mert keresek valamit, és eközben jól szórakozom:

Gönczi Ferenc írja a göcseji ember "lelki tulajdonairól":

"...az igazságot szereti kivágni. A mi a szivét nyomja, azt a szája ritkán tudja visszatartani. E tekintetben nem óvatoskodik. (...) Önbizalma szinte nagy. (...) Egyébként sem enged. Ha igazával nem győzi, nagy lármával vesz ellenfelén poczkot, vagyis gorombasággal keveredik felül. (...) Sokat ad arra, hogy böcsületes embernek tartsák, a mi természetes is olyannál,  a ki önérzetes, rátartós, sőt, bizonyos fokig büszke. (...) De a szegény is csak tart magára. Hogyisne! "szegin is legyen a zember, meg kevi se legyen, mit ier akkor!"  " 
:) 

kép forrása

kevés

klasszabb beszédet hallottam életemben, mint Steve Jobs-ét, az Apple társalapítójáét.
tegnap meghalt. és sose mond már klasszakat.

"minden, ami van

...engem szolgál, és nekem segít, még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó. Úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.”

ez a pozitív gondolkodás alaptétele, és szó, mi szó, ez mostanában rám fér, mindenféle dolgok történése (és meg nem történése) végett.  A napokban szóvá tették nekem, hogy lerágják a körmüket az izgalomtól a blogon olvasottak végett, és ez telitalálat, egy ideje láthatóan csendes melankóliába és érdektelenségbe süppedt ez a világ, van ilyen. Majd alakul. És meglátjuk. Kitartás, mondom magamnak.

új időszaki

kiállításnak ad otthont péntektől a Göcseji múzeum: a Lehetőségek országa; Polgárosodás a 19. századi Magyarországon című tárlat december közepéig látogatható.
és még az is történt hétvégén, hogy lezajlott a Falumúzeumban a VI. Szüreti Vigadalom, úgyhogy sűrű napokon vagyunk túl, készülünk az őszre, állítólag jönnek a hidegek hétvégétől egyébként is.

szüret lesz

vasárnap, jó lesz, jöjjön mindenki. és még szép plakátja is van.

kicsit

el vagyok varázsolva itt az utolsó néhány évben  napban, így eshetett meg a dolog, hogy nem voltam elég figyelmes a mai programmal kapcsolatban. szóval, nem elég, hogy az előadás a Mária Magdolna Plébániatemplomban fél öt helyett négykor kezdődik, a program folytatódik is, amit eddig sikerült elhallgatnom, méltatlanul.Szóval:

Mindenkit szeretettel várunk az izgalmasnak érkező és látványos előadásra. Öt órakor a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban folytatódik a Kulturális Örökség Napja alkalmából rendezett program, ahol Marx Mária néprajzkutató a 150 éve született Gönczi Ferencről, Göcsej kiváló kutatójáról tart előadást. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

16.00, tehát négy, azaz n é g y órakor várunk mindenkit holnap a templomba. ld lent.

Kulturális Örökség Napjai...

...nálunk is. 

A 2011-es év szakralitás jegyében zajló Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódva a Göcseji Múzeum kihelyezett programot tart. Az érdeklődők szeptember 20-án délután négy órakor a zalaegerszegi nagytemplomban „A Mária Magdolna plébániatemplom és felújított falképei” címmel Stróbel László apátplébános és Dr. Kostyál László művészettörténész előadását hallgathatják meg.

A Kulturális Örökség Napjait az Európa Tanács védnökségével immár negyvennyolc országban rendezik meg. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség figyelmét ráirányítsák az épületek értékeire; olyanokéra is, amelyek máskor zárva vannak. A hagyományosan szeptember harmadik hétvégéjén megrendezett esemény során országszerte sok száz ilyen épület és helyszín kapuja nyílik meg a látogatók előtt ingyenesen. Az 1984. óta életre hívott rendezvény nem csak a lakóhelyhez, az országhoz való kötődést és az azonosságtudatot erősíti, de megismerteti a látogatót a különböző kulturális intézmények tevékenységével is.

Ha már itt tartunk, talán akadnak rajtam kívül is, akik nem tudták, hogy a Mária Magdolna Plébániatemplomnak milyen korszerű honlapja és kiterjedt online élete van. 

levél a ládából

kaptam. örülök. megosztom. (a kép a finnugor néprajzi parkban készült, aki esetleg nem ismerne rá.)

 Az élet néha pár pillanat

Voltunk, vagyunk, leszünk

Évszázadok felhői alatt

Tiszai kérész életű lelkünk,

Mint pitypang ejtőernyős elillan

Ránk találva villámként villan.

„gourmé”

változás

...az élet az olyan, hogy zajlik, múlik, és minden változik. olvasnivaló.

mindig mondom ...

... hogy az internet egy csoda. Most a falumúzeummal kapcsolatos ügyekben vagyok benne (amint az az előző bejegyzésben tulajdonképpen olvasható - a sorok között), és mit találtam a világhálón, na mit?
 megmutatom. 

kettő az egyben,

azaz szívügyek, ha találkoznak.

Tegnap egyébként egy leendő elsőéves főiskolai csoport kért vezetést a falumúzeumban (mechatronika szak, vagy valami ilyesmi; szóval jobbára műszaki érdeklődésű 19 éves ifjak); akik ebből következően úgy '92 körül születhettek; hááát. Panaszom amúgy nem lehet: helyesek voltak, kedvesek és jólneveltek, olykor még szóba is álltak velem, ha kérdeztem, de látszott, hogy fényévekre van tőlük az elmúlt (két) század, pedig alapvetően alig néhány generációról beszélünk. Általában tudomásul veszem, hogy múlik az idő, és senki nem éli át ugyanazt, mint a szülei, de amikor azzal szembesülök, hogy tényleg ekkora a szakadék, mindig magamba szállok, hogy hogy lehet: szinte nem is ugyanazt a nyelvet beszéljük.

vendégkönyv? igen!

a magam részéről - bárhol is vagyok - mindig érdeklődéssel lapozom az összes vendégkönyvet, kiállításon, étteremben, szállodában. nem pontosan tudom, mit élvezek rajta, de bírom őket. úgy látszik, mások is.
Dr. Gráfik Imre remek tanulmánya a témában.

furdancs,

azaz egykori kézi, fúró, gép. Ez az, ami nem gyümölcsdaráló. A facebook-on sokan hozzászóltak, speciel engem nem engedett a rendszer, pedig próbáltam jelezni roppant elmésen a próbálkozóknak, hogy hideg, hideg, de most jól megmondom, amennyiben itt még van szavam. :) Elképesztő hőség van, és lesz a következő napokban, aki nem tud víz mellé menni, az látogasson skanzent, ott ugyanis hűvös van a pitvarokban és a fák alatt, és még a folyóparton is lehet lábat lógázni, kell ennél jobb ajánlat? :)

gyarapodás

ezekkel a tárgyakkal gyarapodott ma délelőtt a Göcseji Falumúzeum, kommentben várjuk a helyes megfejtéseket arra nézve, hogy mi az, ami nem gyümölcsdaráló?:)

szeretem

a skanzent. és Horváth Gábor képeit.

Három nap múlva ünnep lesz: augusztus 20.-án 43 éves lesz az ország első szabadtéri néprajzi gyűjteménye, a zalaegerszegi falumúzeum. Ebből az alkalomból ismét színes programokkal várjuk a látogatókat, és természetesen lesz kenyérfesztivál is. Találkozzunk szombaton a zalai megyeszékhelyen, addig pedig tessék figyelni a Göcseji Múzeum facebook oldalát, mert hamarosan indul egy játék, ahol belépőt lehet nyerni.

régóta

foglalkoztat a virtuális tér rejtélye: és nem csak abban az értelemben, hogy ki hány életet él meg a különböző internetes felületek segítségével, hogy szerez új barátokat, ismereteket a világhálón; roppantul tanulságos számomra az is, hogy ki mennyire lekövethető és a megadott adataival hogyan élnek (olykor vissza) közösségi oldalak, vagy hogyan használják az érdeklődési kört marketingesek... találtam egy rendkívül jó cikket. ami ma még nem feltétlenül néprajz, de holnap akár az is lehet.

"A Facebook több tízezer szerverében 2004 óta gyűlnek az adatok a regisztráltak életének minden digitálisan átadott mozzanatáról. És ne legyen kétségünk arról, hogy a többi közösségi rendszer a YouTube-tól, a Messengerig, szintén ment mindent, amit csak lehet."

végülis nyár

végülis Balaton

"ideje figyelmeztetni megtévelyedett honfitársainkat, ne a látszatból ítéljenek..."

:)

mielőtt csendben kimúlna

... ez a blog, mutatok egy másikat, amivel a jelek szerint ez már megtörtént. kár érte amúgy, pont a kedvenc korszakom. és mielőtt kommentek hadával borítanák szét az oldalt a kétkedők, nem, nem azért mert annyira szuper vagy követendő volt. a kötődés érzelmi: én a rendszerváltás előtt voltam gyerek, nyilván más fogalmaim vannak az életről úgy általában, mint annak, aki utána. de nincs ezzel baj: gyerekként a körülmények határozzák meg az életet, a felnőttek viszont már meghatározhatják a körülményeket.

ha már itt tartunk, remek játékra bukkantam, kár volna kihagyni.

utak

Írhatnék az általános (nehéz) helyzetről, amikor mindenki boldogulni akar, és egyre kétségbeesettebb köröket fut magánszemély, közintézmény, bárki a talpon maradásért. Én a "történelem ismétli önmagát"-iskola híve vagyok, szóval azt gondolom, volt már ilyen nehéz. Máshogy nehéz, de legalább ennyire nehéz. És az emberek abból is felálltak, utána is kitalálták a folytatást, és éltek valahogy. Kötetnyi a hozzáfűznivaló ehhez, nyilván, de mindezt csak annak kapcsán mondom, hogy utak leginkább előrefelé vannak, szóval, ha például a falumúzeumok helyzetét/sorsát nézzük, lehet, hogy gyökeres lesz a változás. De szükséges, és ha akarjuk, hogy legyen hova vinni az unokákat is, akkor nincs választás.

diplomán innen, túl

az interneten még munka közben is érdekes dolgokra bukkan az ember. néprajzosnak lenni jó :)

Gönczi Ferenc

Ma 150 éve, 1861. július 29.-én született Gönczi Ferenc Göcsej kutatója, leírója. Meg is ünnepeltük, remélem lesznek autentikus fotók is, ezért a szoborlap.hu-nak köszönet.


Végezetül pedig egy idézet, magától az etnográfustól, amely a "Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése" című, 1914-ben, Kaposvárott megjelent könyvének előszavában olvasható:

„Ha a munka egyben-másban esetleg nem sikerült a kívánt mértékben, megnyugtat egyrészről az a tudat, hogy maga a néprajzi anyag, amelyet nagy nehézséggel összehordtam, soha el nem muló, sőt, folyton fokozódó értékü; másrészt pedig, hogy Göcsej és Hetés néprajzi ismertetésével a magyarságnak rendkívül fontos, kiválóan figyelemre méltó szellemi hagyatékát mentettem meg, mely különben túlnyomó részben örökre elveszett volna.”

1914. március 1. 

Balaton

Ha már a napokban szóba jött Keszthely, találtam egy invitálót érdekes balatoni múzeumokba. Nyilván nem teljes, viszont szabadon bővíthető.

minden eljön, minden elmúlik

alig múlt el néhány nap, és visszatért a nyár - mondjuk a hétvégi búcsú speciel pont az esős évszakra esett, így aztán a remélt tömeg nem érkezett meg. de, és ez jó hír, a rendkívül hideg és nyomasztó idő ellenére akadtak,akik nem hagyták ki a rendezvényt. képes beszámoló következik, Horváth Gábor jóvoltából.

ami pedig a kommentekben felmerülő kérdéseket illeti, a napraforgós kép szerintem is jó találat volt (...); a múzeumi gyűjtés pedig pontról pontra úgy zajlik - elképzeléseim szerint - mint bármelyik múzeumban. nincsenek céltalan felhalmozások, hanem célzott kutatások; a meglévő gyűjteményt pedig természetesen kezelik a szakemberek; és amit kapunk, ha indokolt, el is fogadjuk. példa lesz erre néhány nap múlva egy gyümölcsdaráló, amit a falumúzeumnak ajánlott fel egy kedves magánember. mert, mint írta:  "akkor lennék boldog, ha (...) ki tudnák állitani ezt a tárgyat, igy meg lehetne mutatni a következő nemzedéknek, hogyan készült az elmúlt évszázadban az almalé (amit most dobozban vesznek le a hipermarket polcáról)." így lesz egy gyümölcsdarálója a skanzennek, és okulhatunk mindannyian, milyen (volt) az önellátó gazdálkodás.
még van egy hónap a nyárból, tegnap értesültem, hogy Keszthelyen pl. 16 múzeum van, aki teheti, szánjon időt idén a szünidőben valami olyanra, amire eddig nem szokott. mert, a Ladánybene zenekarral élve, egészen biztos van még a világon...

nyár

vasárnap búcsú a skanzenben, ezt senki ne felejtse el. addig jó kis napraforgós nyári hangulat, mert az időjárás speciel nem ezt mutatja.

házak, emberek

Egy ideje figyelem már azokat a blogokat, ahol valamiféle házfelújítást dokumentálnak, vagy vidéken új életet kezdenek emberek, és azt mesélik el napról napra. Ez több szempontból hasznos, és mások számára is tanulságos, mint az "énblogok" általában, én mindenesetre nagyon élvezem, mennyi minden okosság kiderül ezekből. Összegyűjtöttem néhányat, hátha mást is érdekel.
- Itt például egy őrségi újrakezdés krónikája olvasható
- ez egy vályogház új élete
- és:  egy csepp falusi élet
- valamint egy kis falu.

Rengeteg van amúgy hasonló blogokból (is). Mindig mondom, hogy az internet hatalmas találmány.
:)

nem tudok betelni

ezekkel a fotókkal:
1. 2.

hivatkozási alap lettünk

és ez nem tréfadolog.
hanem sőt. :)
Szemfüles olvasók már láthatták a jobboldali sávon az orosházi könyvtár blogjának linkjét, amiről el kell mondanom, komoly inspiráló szerepe volt abban, hogy a mi múzeumi blogunk elindult. Roppantmód élvezem ugyanis, ha emberek úgy végzik a munkájukat, hogy abból látszik: ők ezt szeretik. És elmondják, megmutatják, miért. Hogy egy könyvtár nem egy unalmas, csendes hely, és egy nyelviskolában sem folyton csak vér/verejték folyik. (hmm.) Visszatérve Orosházára: én a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban például soha nem jártam, a blog szerzőjével nem találkoztunk. Ennek ellenére viszonylag pontosan tudom, mi történik ott, Békés megyében, és ez nem egy hasznos tudás így 4-500 kilométerrel arrébb; látnivaló, hogy gyakorlati értéke a nullához konvergál, de valamiért tetszenek nekem a nem hasznos tudások.

És most jó hírek következnek. Hétvégi zalaegerszegi, falumúzeumi programajánló most vasárnapra, és  A Fiú, akiről már írtam.

ajánló

Izgalmas dolgot találtam, gondoltam, megosztom az érdeklődőkkel. (Sokat dobott a hangulatomon a "hagyományos életvilág" kifejezés, ami az ajánlóban olvasható. Nem tudom megmagyarázni, de vicces paradoxon ez számomra.) Azért csak menjen, élvezze, aki teheti.

blogot írni

igaziból időigényes dolog, és én azzal mostanában nem állok túl jól. De nem szeretném, ha hamvába halna itt ez a dolog, úgyhogy a pakolás/takarítás/rendrakás rovására (cö-cö-cö, mekkkkora áldozat ez, de mekkora) ideültem kissé visszaemlékezni, hogy is telt a múzeumok éjszakája, ha már konkrét kérdés érkezett ezzel kapcsolatban. Érzetre azóta több év telt el, de most számolgatom, hogy alig egy hónapja volt - bámulatos, ahogy peregnek a napok. Tudom, ez nagyon nyugdíjas szöveg, bocsánat (de tényleg így van). Nos. A Múzeumok Éjszakája Zalaegerszegen hagyományosan jól telt, ami azt jelenti, hogy a látogatószám nagyjából az eddig megszokotthoz hasonlóan alakult. Lehetett volna jobb, nyilván, de örülünk annak, ami van, oszt' kész. Az idő az eléggé a bolondját járatta velünk, délután szerintem eleve sokan el sem indultak, amikor látták, hogy milyen szél van, de végülis az eső csak tízkor érkezett meg - addig minden programunk a terv szerint alakult az eredeti helyszínen. Később pedig beköltöztünk a Kisfaludi-terembe, és ott zajlott békében minden tovább, hajnal egy óráig. Ami nagy öröm, hogy a résztvevők jól érezték magukat, és extra, hogy az egyik fellépőnknek a műsora után munkát is ajánlottak - az élet nagy kiegyenlítő ugyebár: nekünk nem állt módunkban vastagon honorálni azokat, akik színpadra léptek, de sose tudni, mi mit hoz alapon, azért így már megérte remélem :)) A múzeumok éjszakája egyébként jó elgondolás, tetszik nekem, hogy nyissuk ki a vitrineket és a szíveket, még gondolkozom rajta, hogy lehetne ennél is jobban.

És ami még: az MTV Balatoni Nyár című műsora Zalaegerszegen is járt, sőt, a Göcseji Falumúzeumban is. Ezalkalomból kiderült, milyen, amikor a hóhért akasztják, így aztán most link nélkül búcsúzom.
:D

nyár van, nyár

s emiatt kénytelen (de tényleg) voltam kivenni a szabadságomat, nagyobbrészt most összefüggően. aki azonban azt hiszi, hogy mindez móka és kacagás, annak elmesélem, hogy dehogy. az történik éppen, hogy költözünk, ami tényleg nagy öröm, de az elmélyült pakolás közben azért van alkalom azon tűnődni, hogy hogy a fenében van az embernek ennyi rengeteg cucca. a lakás, ahova most költözünk, elviekben nagyobb, mint ahonnan jövünk, ennek ellenére szinte reménytelennek tűnik a helyzet, arra kellett már sokadszor rájönnöm, hogy meglehetősen ügyetlen szervező/logisztikus/és hasonló vagyok: időnként elhagyja a számat a mondat, miszerint nincs egy rongyom se, közben holnap lesz egy hete a folyamatos pakolásnak...szóval mostanában csendesen sírdogálok, amikor senki sem látja és azt gondolom, sose lesz vége. a fene nagy jódolgom, tudom.

és, hogy hogy jön mindez a néprajzhoz? nos, a kulcsszó a mértékletesség. amiről ugyan tudom, micsoda, de sokan voltak, akik jobban tudták. és úgy is éltek....

Göcsej, Őrség, Világ

Egyébként is elmeséltem volna, amint azt ígértem, mit keresnek göcseji néprajzosok az Őrségben, de az alábbi kommenttel ez már megkerülhetetlen. Előzetesen itt egy cikk, amely szabatosan tárgyalja a kérdést.

Ezen túl pedig, vállalva teljes elfogultságomat a téma, a lehetőség és az élet iránt annyit mondanék, hogy a szerencse lányának érzem magam, amiért ebben részt vehettem. (Aki nem bírja az érzelgést, az most hagyja abba az olvasást. :)  ) Szóval adott egy néprajzi tájegység, amit az elmúlt 40-50 évben számosan kutattak, ahol már emberi számítás szerint minden lehetőt felgyűjtöttek - erre 2011-ben 12 néprajzos újra nekivág, és a cél érdekében valóban együttműködnek, határok nélkül. Mesélhetnék az őrségi emberekről, a padlásokról, ahol megállt az idő, hogy miként megy le a nap a dombok mögött, vagy néhány szívből jövő kacagás okáról - de ez ma már történelem, egyébként is első a szakma, arról pedig úgyis lesz még szó. Búcsúzóul néhány kép, innen.

élni jó

bár úgy tűnhet, hogy hanyagolom a blogírást, valójában csak NAGYON dolgozom, vidéken, konkrétan az Őrségben, és bár lehetne tévét látni és internetet használni, annyira nem volt erre igényem az elmúlt napokban. az őrségi néprajzi kutatásról majd mesélek, most mindenesetre gyorsan megünneplünk egy baráti frigyet, addig is mindenki vigyázzon magára, különös tekintettel az év legrövidebb éjszakáján ( ma lesz ez pontosan), mert ilyenkor BÁRMI megtörténhet. szóval jobb az óvatosság. :)

az úgy volt

 ...hogy szerdán felkerekedtünk és elmentünk Veszprémbe. Merthogy jó esély mutatkozik arra (a 13 évvel ezelőtti szándékot követően) hogy most valóban el is készül Veszprém és Zala megye népművészeti monográfiája. Ez természetesen tenger munka, hasonlóan sok pénz, hogy csak a leglényegesebb hozzávalókat említsem. A cél, hogy 2012. ünnepi könyvhetére már el is készüljön. Az erről szóló munkakonferencián egyáltalán nem fotóztam, viszont a város szép. Hogy mondjak valami egészen újat. :) Az első kép, bár nem látszik rajta, a korok találkozásáról szól, a második kép a konferencia helyszínén a MOSDÓ ABLAKÁBÓL készült.

múzeumok éjszakája megint

ezúttal a YouTube-on. Szerintem kedves. Már csak kettőt kell aludni, hogy elkészüljenek az új fotók a mostani éjszakán. Holnap pedig, hogy jobban menjen az idő, esetleg elmesélem, mi volt a veszprémi népművészeti konferencián.
:)

van az úgy

hogy egyszerűbb nem írni.
ennek ellenére nem érdemes elhallgatni, hogy most hétvégén lesz vidéken a Múzeumok éjszakája, amire érdemes ellátogatni, nyilvánvalóan csillagfényes nyári éjszaka lesz, kedves programokkal, pohár borral máris elviselhetőbb az élet. hát de nem?

(Mivel ebben a formában ezek a plakátok nem olvashatók, klikkelni kell, hogy megnőjenek és kiderüljön az összes titok.)

terjeszkedés

Újabb öröm: a Göcseji Falumúzeum mostantól a skanzen.lap.hu-n is elérhető.

múzeum, ego

hogy mik vannak...

 hiába, ez már a XXI. század.

nehéz idők

Nemrég hallottam egy interjúban a megállapítást, hogy mindenkinek a maga kora a nehéz/gyors, és a saját életvilága sokkal (köb) felpörgetettebb, mint bármelyik megelőző; például már egy reformkori tárcában is így írt a szerző: "mai rohanó világunkban" ... Nos, ez a mostani idő se' gyenge szerintem. Mindez erről a nem vidám cikkről jutott eszembe, bár alapvetően nem akartam itten keseregni, vagy, Béres Kati kolléganőm szavával élve "sivalkodni".
:)

néprajzosnak lenni

Napok óta egy korábbi néprajzi-építészeti gyűjtés dokumentumaiban próbálok rendet vágni, és tépem a hajam  nagyon tanulságos. Egyrészt helyenként emlékeztet a saját egyetemi éveimre és munkáimra, másrészt meg olykor valóban szórakoztató olvasni az elkészült interjúkat. Két részletet emelek ki (ne felejtsük, életmód-, ÉS építészetkutatásról van szó falvakban, ahol a lelkes gyűjtő reményei szerint tapintható a múlt, és minden kiderül okokról, következményekről a témán belül). Nos.

"Mióta él itt?

Hát igazából most már úgy 20 napja.(...)

Hogy hozta meg a döntést, hogy ide szeretne jönni?

Hát ennek nagyon speciális oka van. Nagyon szívesen elmondanám, de ahhoz legalább 2 napot kellene, hogy itt üljetek.Röviden nem tudom elmondani. Mert sok mindent félreértenétek, ha nem ismeritek az egészet alapjaiban véve."

Szóval, néprajzosnak lenni jó, csak nem mindig egyszerű.
:)

plakát

elfelejtettem, hogy már a birtokomban van a vasárnapi randevú remek plakátja is, úgyhogy most ezt is közzéteszem annak reményében, hogy 1. sokaknak tetszik rajtam kívül is, 2. sokan eljönnek, 3. jó idő lesz.

állandó funkció, változó eszközök

Nem friss, de érdekes ez a Fejős Zoltánnal készült interjú:
"Hagyományosan a múzeum hármas funkciója: gyűjt, feldolgoz, közrebocsát. Az utóbbi, hagyományos értelmezésben úgy néz ki, hogy az elméleti tudást, a szaktudást - persze a tárgyak nyelvén - elmagyarázunk a közönségnek. Manapság azt tapasztalja az ember, hogy önmagában a közvetítésnek a módja, az, ahogyan közlünk valamit, a dolog értelmezéséhez is hozzá tartozik. Így már eleve felértékelődik a közvetítő eszközök és mechanizmusok szerepe. Ugyanakkor a mai életünk tényleg a vizualitás jegyében zajlik. Mára olyan hihetetlenül megváltozott az ember vizuális ingerküszöbe, hogy ebben a hagyományos múzeumi technikák szinte érvényüket vesztik.

Ez nagyon ellentmondásos viszony, mert lehet azt is mondani, hogy szalad a múzeum a mai tömegkommunikációs, meg látványipar után, és értelemszerűen ezt soha nem tudja elérni. De hát nem erről van szó, hanem arról, hogy egy nagyon általános változáshoz kell alkalmazkodnia. A múzeumnak persze megvannak a saját eszközei, meg az a plusz tartalma, amivel a saját különálló útját tudja járni. De az kétségtelen, hogy a múzeumokban sok szinten megmutatkozik a mai vizualitás hatása, az új vizuális világ számtalan problémája. Átalakult az emberek mindennapi észlelési módja. S ebben a múzeumok eszköz szerepet is játszanak, másrészt alkalmazkodnak ehhez a változáshoz."

az múzeumokrúl

...egyrészt a miénkről: hétvégén ismét program várja az érdeklődőket a Göcseji Falumúzeumban (szinte a sajtótájékoztatóval egyidőben teszem közzé az invitálást) : június 5-én újra Göcseji Randevú, amely a kulturális programok mellett széles helyi termék kínálattal csábítja a látogatókat, ehhez holnap már konkrét tudnivalókat is csatolunk*; 
másrészt pedig kis kitekintés arról, hogy a múzeum örök, a múzeum az kell és a múzeum nem unalmas: rockmúzeum nyílt Nyitragerencséren.

*most (klikkelésre nő): 

háborúk, hírek

A napokban bejárta a világsajtót a hír, miszerint 15 év után a szerb hatóságok elfogták a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladic-ot. Az egykori tábornokot csaknem kilencezer bosnyák férfi és fiú halálának okozásával, az 1995-ös srebrenicai mészárlásért népirtással és más háborús bűnökkel vádolja a nemzetközi bíróság.
Szerdán pedig a magyar származású Robert Capa-ra emlékezett a világ, aki negyvenévesen, 1953. május 25-én indokínai haditudósítása során taposóaknára lépett Thai-Binben. Túl közel ment.
Két megrázó fotó, az összes ostoba háború oltárán.

ajánló

már látszik, hogy én nem leszek ott, de ha valaki épp arra járna, ne hagyja ki.

mm, mint múzeummarketing

A mostani időkben bizony ez mindenki által be-, és felismert tény, hogy a cégér nem csak a jó boroknak kell, és a múzeumok sem lehetnek már életben meg bizonyos pr-, és marketing tevékenység nélkül. A legjobban a világon mostanában az érdekel, hogy az emberek szándékát, amely alapvetően ritkán van alapbeállításként készleten náluk, mivel lehet feléleszteni olyasmi dolgok iránt, mint múzeumi kiállítás és rendezvény és programok. Ezzel kapcsolatos dilemmám és érdeklődésem a munkahelyemen is ismert, ezért kaphattam a következő cikket is, amit egyfelől köszönök, másfelől meg is osztok. (Harmadrészt meg nyugodtan lehet engem ostromolni ötletekkel itt is, és e-mailben is.)

ugye

naugye, hogy nem hiába beszélek.
:)

ki lesz

a századik GM kedvelő a Nagy Arckönyvben?
:)

tájak, házak

Kicsit elhavaztam az utolsó néhány napban, szóval a most következő nem épp friss sztori, hanem pénteki, de attól még számomra kedves, és remélem, másnak is az lesz, olyannyira, hogy jól fel is kerekedik tájházakat nézni. :) Az úgy volt, hogy pénteken mi is felkerekedtünk, hogy megtudjuk, milyen állapotban vannak a megyében lévők, legalábbis közülük azok, amelyek egy körben bejárhatók. Túránkat Káváson kezdtük, ami rögtön két ház. Az egyik még 20-25 éve is lakott volt, ami egészen elképesztő, ha az ember belegondol, éppen akkor mit csinált.

Kávás után Zalalövőre mentünk, ahol egyrészt megnéztük a múzeumot a Borostyánút emlékeivel, másrészt pedig a Villa Publica Romkertet. 






Harmadrészt itt is sor került a népi műemlékre, a helyi tájházra. Ízelítő következik. 

Ezt követően Csesztreg felé vettük az irányt. Érdekesség: a vendégkönyv tanúsága szerint az elmúlt egy hétben a magyar vendégek mellett franciák, olaszok és németek is áldoztak a népi kultúra oltárán :) 

   Csesztreg után Dömeföldére mentünk, és csak egy kicsit tévedtünk el. 

A tájházak mutatják, hogy nem teljesen veszett a világ: egyrészt, mert a közösségek ragaszkodnak a múltjukhoz, másrészt mert ezt szinte ingyen és érdek nélkül teszik: a tájházak állagmegőrzésére ugyanis nincs pénz. Szóval a helyzet nem teljesen reménytelen, még ha fejünkre omlik is helyenként a tető.

móki, muri

Nem érzékeltem a kifejezett tolongást, hogy mindenki szeretne részt venni a tárlatvezetésemen, de még van egy nap. :)
Ami a többit illeti, hétvégén lesz a Múzeumok Majálisa: aki ellátogat Budapestre, az egyebek mellett találkozhat a kollégákkal, vásárolhat a kiadványokból. 

Itt Zalaegerszegen pedig várjuk a kedves érdeklődőket a jelenlegi kiállításainkra:

„Központok a Zala mentén”

A tárlat a mai Zala megye területén, a történeti idők folyamán létezett, illetve létező három regionális központ, a római kori Salla (Zalalövő), a IX. századi illetve Árpád-kori Mosaburg/Zalavár, és az újkori központ, Zalaegerszeg történetét mutatja be.

Kisfaludi Strobl Zsigmond gyűjtemény

Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) a 20. század egyik legjelentősebb, nemzetközileg leginkább ismert magyar szobrásza – a Göcseji Múzeumban mintegy 40 szobra és kisplasztikája tekinthető meg.

Németh János keramikus állandó tárlata

A kiállítás Németh János Munkácsy-díjas keramikus, szobrász, érdemes művész közel hat évtizednyi munkásságából ad ízelítőt: a göcseji népi fazekasság szellemiségén és formavilágán keresztül.  

GébArt20

Összeállítás a zalaegerszegi művésztelepen valaha megfordult képzőművészek itt készült munkáiból, egyben jubileumi kiállítása az idén 20 éves alkotói műhelynek. 

És, végül (de nem utolsósorban...) A Móki, vagyis a mókus, aki ma a skanzenben hosszan kellette magát nekünk. 

sok kicsi

mára pedig egy kis közszolgálat, a klasszikus értelemben.

Köszönjük. És, csak a jószándékú emberek motiválása végett :) néhány adat: egyetlen falumúzeumi épület tetőszerkezetének javítása, zsuppolása anyagköltséggel és munkadíjjal 6 millió forint. A terület fenntartása évente 8 millió forint. Az állatok, akik a skanzenben laknak, havonta húszezer forintba kerülnek - táplálék szinten. A hiányzó szennyvízrendszerről pedig még szó sem esett. Szóval, aki teheti, hogy gondol ránk, annak köszönjük és vendégem egy tárlatvezetésre! 

ÉS: egy program holnapra. 

se nem

Amit most ajánlani fogok, az se nem múzeum, se nem Zalaegerszeg. Ráadásul ostoba fegyverek (elnézést kérek minden harcászati hívőtől). Ami miatt mégis idekerül, az a helyszín. Istenem, bár körülbelül 20 éve nem élek ott, még mindig oda megyek haza. Szóval, így lesz híres egy tizenkétezres lélekszámú, somogyi kisváros: Nagyatád.

még egy darab a múltból

ezúttal Zalaegerszegről, itt.

rezi

A hétvégén Reziben jártunk egy múzeumpedagógiai program révén, mégpedig ún. régészeti témanapra kísértünk negyedikes gimnazistákat. A látvány más kiegészítő program nélkül is megér egy napot (meg azt a mintegy 10 gyalogos kilométert, amíg az ember fel, illetve lejut.)

Rezi várának romja a Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m - a panoráma pedig csodálatos. 

világ, háló

Örömteli levelet hozott a posta találtam a postafiókomban: Székely István, a muzeum.lap.hu szerkesztője értesített, hogy "releváns linket" ajánlottam az oldalra, így a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának intézményei mostantól elérhetők erről a gyűjtőportálról is. Egyébként káprázatos dolgok vannak itt, tényleg. Komoly szándék és érdeklődés esetén erősen időrabló :)

a malom, ami köré az egész falumúzeum épült 43 éve

életről, halálról

...egyszer csak ott tartottunk, hogy mennyire hiábavaló dolog gyűjtögetni a tárgyakat egy életen át (?)*. Akad, akinek volt már "hagyaték-élménye" családon belül, amikor előkerültek dolgok, amikkel nem volt mit kezdeni, mert az ember nem dobja ki, nem adja el - és még a legjobb verzió, hogy elajándékozza valaki olyannak, akinek szüksége van rá, örül neki, etc. A mi (bérelt :)  ) lakásunk is egyre inkább zsúfoltnak tűnik, mert néhány ezer könyv és cd még rendezhető, de vannak más relikviák is...Megválni valamitől nem könnyű, itt egy ötlet a szelektálásra  - de azért az elgondolkodtató, ha például 2050-ben valaki rekonstruálni szeretné, hogyan éltünk a 'tizes években, mit látna? És egyáltalán: van-e limit, hogy hány igazán fontos dolog (tárgy) fér el az ember életében?

* szerintem az, mások szerint meg nem, itt jegyzem meg, hogy ez a saját véleményem.

ajánló

Találtam egy érdekes cikket (természetesen nem ezt kerestem), de tanulságképp belinkelem: egyrészt, mert jól mutatja, hogy változik az idővel a néprajz kutatási tárgya, másrészt meg mert szellemesen épít arra, hogy mi a néprajz sokak által  f e l t é t e l e z e t t  kutatási tárgya. jó szórakozást.

nem lehet abbahagyni, képek még

Képek

A két helyi múzeumhoz készítünk prospektust, ehhez válogatunk képeket, és ilyenkor szinte irigylem magam, azért amit csinálok, meg azért, ahol vagyok, de tényleg. Bizonyítékként mellékelek két képet a Falumúzeumról, természetesen mindegyik állat(os) :).

ez is, az is

Most már aztán tényleg lassan lecseng ez a fesztiválmánia, csak még gyorsan elmondom, hol láthatja, miről maradt le az, aki hétvégén nem jött el: például itt.

És, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, van újabb programajánlatunk:

Két helyszínen nyílik tárlat a 20 éves fennállását ünneplő GébArt nemzetközi művésztelep gyűjteményéből május 13-án, pénteken.

A Göcseji Múzeumban kiállított kollekciót 16 órakor méltatja Wehner Tibor, míg a Gönczi Galériában látható alkotásokat 18 órakor elemzi P. Szabó Ernő. A múzeumban Gyutai Csaba polgármester, a galériában dr. Gyimesi Endre miniszteri biztos mond köszöntőt. Közreműködik a Tapasztalt ecsetek zenekar (Kopasz Tamás, Szurcsik József, Wahorn András).

Ugyanaznap, de nem Zalaegerszegen, hanem Keszthelyen ez lesz. Aranyhíd.

B A L A T O N.

Egyébként megnyitóra járni praktikus, lehet látni sok érdekes embert, és megtekinthető minden kiállítás ingyér'. Ha már más motiváció nincs, bár ez ronda dolog, ilyet mondanom nekem nem szabadna, de van ez a szemlélet, hogy a kisebb rossz jó, mint a nagyobb (vö. az emberek egyáltalán nem járnak el sehova, mert nincs pénzük, annál sokkal jobb, hogy legalább ilyenkor van alkalom látni klassz dolgokat.)Szerintem.

És az Olvasók szerint? :)

Fesztivál után

Remélem, akit sikerült belelkesíteni, az még pénteken, vagy szombaton ideért, mert a tegnapi időjárás alaposan megcsappantotta az elhivatottságot az amúgy kiváló programok iránt. Sajnos, az időjárásra még nincs hatásunk, de ami késik, nem múlik, ugye. :) Ami a fazekastalálkozót illeti, összességében -és szondázva a közönség véleményét - senkinek nem okozott csalódást, sőt. A legtöbb érkező tudja, mire számíthat, ideértve a mestereket és az érdeklődőket, a színpadon folyton történt valami, a skanzen pedig önmagában is gyönyörű, nagyot hibázni ezzel tehát nem lehet, leszámítva az esőfaktort, ami be is következett az utolsó nap - de ezzel együtt is azt gondolom, hogy van remény: legalábbis számomra megnyugtató látni, hogy a tucatáruk és műanyagok korában van keletje (még) a kézzel készített használati tárgyaknak. A képet Seres Péter készítette, akinek ezúton is köszönöm, bár nem tud róla, hogy átvettem, és bár épp ma délben osztottam meg vele, mit gondolok az emberekről, akik lenyúlják a mások dolgait, csak nem fog haragudni, elvégre nna. :)

Dolgok

Nohát, kedves Olvasók, Óperencián innen, s túl, aki megteheti, az jöjjön most Zalaegerszegre, jó kis napoknak nézünk elébe. Részint mert ma délután elkezdődik a VIII. Országos Zalaegerszegi Fazekas-Keramikus Találkozó, Fesztivál és Verseny* (tessék a címből is kiérezni és meglátni, hogy TÉNYLEG minden lesz, ami szem-szájnak ingere, és mindenki itt lesz, aki számít:) ), részint pedig ugyancsak ebben a városban, ugyancsak ma délután kezdődik a VII. Göcsej Filmszemle, ahol egyebek mellett nonstop filmvetítés a beérkezett pályamunkákból, Polgár Odett koncert, Kriszti és a Magyarhang koncert számít a figyelemre. A gondos szervező(k) még egy mediterrán udvarral is kedveskednek a közönségnek, ahol egy sörborunikum kávé mellett kulturáltan lehet fejtegetni akár az élet értelmét, akár mást**. Kalandra fel! :)

*részletes program alant olvasható
**program: http://www.zegtv.hu/index.php?mod=hr&hr_id=2371

VIII. Országos fazekas- és keramikus fesztivál

2011. május 6. és május 8. között a szakma legjobb fazekasai adnak randevút egymásnak, és találkoznak a közönséggel a Göcseji Falumúzeumban. A VIII. Országos fazekas- és keramikus fesztiválon az elmúlt évek hagyományainak megfelelően változatos díszítményű, formájú fazekakban, tálakban, csuprokban, valamint sütő-főző edényekben gyönyörködhetünk. Három napon át nézelődhetünk és vásárolhatunk a - szinte valamennyi tájegységet képviselő - mesterek munkáiból, pihenésképpen pedig megismerhetjük a fazekas mesterség fortélyait, bíztathatjuk a fazekas verseny résztvevőit, megkóstolhatjuk a hagyományos göcseji ételeket és szórakozhatunk a dunántúli hagyományőrző folklórcsoportok bemutatóján. Találkozzunk a Göcseji Falumúzeumban pénteken délután kettőkor a megnyitón! 

Programok:

Május 06. péntek

14.00-17.00 Kirakodóvásár

Hagyományos fazekas termékek a magyar fazekas központokból: Tata, Csákvár, Korond, Nagybánya, Beszterce, Torda, Barcaság, Szászkézd, Őrség, Tüskevár, Zala, Sárköz, Szekszárd, Tiszafüred, Mezőcsát, Muraköz és Dráva mente, valamint iparművészeti kerámiák és mai használati tárgyak, sütő-főző edények.

Meghívott fazekasok: 40 fő az ország minden részéről.

Mesterség-bemutató és játszóház

Vásári fényképezés

Pajtagaléria: A nyugat-dunántúli lábas edények

14.00 Ünnepélyes megnyitó

Köszöntőt mond: Gyutai Csaba polgármester

14.30 Fazekas Konferencia

14.00-18.00 A Zala Megyei Gyermek Néptánc-Népzene Szakági Bemutató

Május 07. szombat

10.00-19.00 Kirakodóvásár Pajtagaléria: A nyugat-dunántúli lábas edények

10.00-13.00 Fazekas verseny (Téma: Az őrségi lábas edények)

10.00-13.00 A Zala Megyei Gyermek Néptánc-Népzene Szakági Bemutató

14.00-18.00 Folklór program

Zalai Táncegyüttes

A “Bátai Sárköz” Néptáncegyüttes

Bartina Néptáncegyüttes, Csurgó Zenekar

18.00 Táncház

Május 08. vasárnap

10.00-19.00 Kirakodóvásár

Pajtagaléria: A nyugat-dunántúli lábas edények

4.00-18.00 Folklór program

Énekes Lenke Hagyományőrző Együttes, Vitnyéd; Muravidéki Táncegyüttes, Lendva; Gencsapáti Hagyományőrző Együttes

18.00 Táncház

A fesztivál ideje alatt kiegészítő programok:

Jurta kiállítás, Kádár Ferenc vándorfényképész vásári fényképezése

Gyermekprogramok: szekerezés, lovaglás, játszóház

Tájegységi gasztronómiai kínálat

Tombola: a tavalyi fazekas verseny edényeinek kisorsolása!