ma délután

múzeumpedagógiai évnyitó lesz a Göcseji Múzeumban, mindenkit szeretettel várunk. Múzeumpedagógia nagyon jó találmány, felnőtt egy-két generáció, akiknek nem volt benne része, és az utóbbi évtizedek egyre kopó kulturális körülményei nem is nagyon kényeztették e tekintetben az ifjúságot. (= olvasatomban ez azt jelenti, hogy nem nagyon volt módjuk "ránk szokni". lelkes és elhivatott kollégáim remek programokkal ezen kívánnak változtatni, és meg kell mondjam* nagyon nagy sikerrel. a gyerekek élvezik, és remélhetőleg akad majd néhány dolog, amit meg is tanulnak közben.)
most különben tisztára azt érzem, hogy feltaláltam a spanyolviaszt (nem) - de szerintem lassan létre kellene hozni az ún. "alkalmazott néprajz" fogalmát, ami hasznosítható tudást adna át a múltból a jelennek. nem kell magyarázni a jelenlegi gazdasági helyzetet: a fosszilis energiahordozók fogyásától kezdve a hitelbedőlésekig minden arra mutat, hogy az előre vezető út a "régin" át vezet, vagyis leszünk majd olyanok, akik nagyanyáink praktikáival fogják túlélni a zivataros éveket. és a legkifizetődőbb tudás szele erről fúj, ha élhetek egy ilyen kedves képzavarral. nade, múzeumpedagógia. találkozzunk ma délután is.
:)

* nem kicsit vagyok ezért rájuk büszke

még mindig

Gönczi Ferenc, és Göcsej. (Nem csak azért, mert idén 150 éve született.) Az egykori tanító 15 éven át évente egy hónapig járta gyalogosan ezt a tájat, és jegyezte, amit látott; életmódot, szokásokat, bármit. A leírásai majdnem 700 oldalra rúgnak, ez csak a monográfiára értendő, ami erről a 90 településről szól. Rengeteg helyen kifejezetten viccesen fogalmaz, és elgondolkoztató, hogy bizonyos tekintetben, emberi jellemben a kutatás óta eltelt 100 évben mi sem változott. ("Már ezen a vidéken úgy van, hogy ha idegen úr kerül a falvakba, a nép között egy kis riadalom támad, mert abból- szerintük - csak baj származhatik: büntetés, adóemelés, végrehajtás, stb. Nem csoda hát, hogy engem is mindenfélének véltek, csak jóbanjárónak nem.") Ugyanakkor pedig van, ami logikusan nem tud változni: egy "messziről jött ember", ha bármit akar adott településen (kutatni például) akkor MINDIG helyi ember segítségét kéri. Ez ma is így van: az ember vagy a polgármesteri hivatalból indul, vagy a kocsmából, ott van az információ. Nos, mindez Gönczi Ferenc idejében: "Ha egy faluba értem, először is a lelkészhez és a tanítóhoz fordultam, s ők szemelték ki azon egyéneket, akikre szükségem volt."
Szerintem egyébként az egésznek az egyik legnagyobb tanulsága a nyitottság: hogy az ember érdeklődő legyen mások iránt, és befogadó az újra, a másra, és amennyiben lehet, tanulja meg azt, amit érdemes. Sok mindenért nagyon klassz a néprajz, ez az egyik.

Göcsejről

olvasok, mert keresek valamit, és eközben jól szórakozom:

Gönczi Ferenc írja a göcseji ember "lelki tulajdonairól":

"...az igazságot szereti kivágni. A mi a szivét nyomja, azt a szája ritkán tudja visszatartani. E tekintetben nem óvatoskodik. (...) Önbizalma szinte nagy. (...) Egyébként sem enged. Ha igazával nem győzi, nagy lármával vesz ellenfelén poczkot, vagyis gorombasággal keveredik felül. (...) Sokat ad arra, hogy böcsületes embernek tartsák, a mi természetes is olyannál,  a ki önérzetes, rátartós, sőt, bizonyos fokig büszke. (...) De a szegény is csak tart magára. Hogyisne! "szegin is legyen a zember, meg kevi se legyen, mit ier akkor!"  " 
:) 

kép forrása

kevés

klasszabb beszédet hallottam életemben, mint Steve Jobs-ét, az Apple társalapítójáét.
tegnap meghalt. és sose mond már klasszakat.

"minden, ami van

...engem szolgál, és nekem segít, még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó. Úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.”

ez a pozitív gondolkodás alaptétele, és szó, mi szó, ez mostanában rám fér, mindenféle dolgok történése (és meg nem történése) végett.  A napokban szóvá tették nekem, hogy lerágják a körmüket az izgalomtól a blogon olvasottak végett, és ez telitalálat, egy ideje láthatóan csendes melankóliába és érdektelenségbe süppedt ez a világ, van ilyen. Majd alakul. És meglátjuk. Kitartás, mondom magamnak.

új időszaki

kiállításnak ad otthont péntektől a Göcseji múzeum: a Lehetőségek országa; Polgárosodás a 19. századi Magyarországon című tárlat december közepéig látogatható.
és még az is történt hétvégén, hogy lezajlott a Falumúzeumban a VI. Szüreti Vigadalom, úgyhogy sűrű napokon vagyunk túl, készülünk az őszre, állítólag jönnek a hidegek hétvégétől egyébként is.