3 nap

van karácsonyig, ami nekem személyesen is egy nagyon fontos ünnep, el sem tudom képzelni a szeretteim nélkül (vö. "karácsonykor az embernek még otthon is honvágya van") - mindig mondom, hogy a dolgok ki vannak találva, például ez is. egyszerűen ez a természetes ritmus: az ember elfárad év végére a sok loholni-, intézkedni-, és tennivalóban, a munkában, a stresszben, ezekben a zűrös-zivataros időkben, megélhetési és egyéb szorongásokban. az élet pedig tálcán kínálja a lehetőséget adventtel és a karácsonnyal: várakozz csendes készülődéssel, hangolódj a karácsonyra, és ÜNNEPELJ, pihenjen meg a lelked. és ez lesz.
legyen mindenkinek derűs és meghitt az ünnepe, szép karácsonyt kívánok mindenkinek!

... a karácsonyi ünnepkörig

méltatlanul hanyagoltam a blogolást, már javában adventben járunk, mire feleszméltem, hogy hát idő van, úgyhogy most cserébe egy kis hazai a holnapi nappal kapcsolatban. :)
" Luczanapon legjellemzőbb szokás a kotyolás. Kora hajnalban 3-4 órakor járnak kotyolni 7-16 éves fiuk. Néhol csak ketten, hárman, másutt öten, sőt tizen is mennek együtt. Öltözetük a rendes mindennapi ruha. Nyakukba tarisznyát vetnek. Egyik társuknál gyűlnek össze. Ott magukhoz fát vagy szalmát vesznek a melyre kotyolás közben ráülnek. A fát rendesen más udvarából lopják. Ha onnan nem sikerül csenni, az udvaron talált 3-4 darab fát, forgácsot vagy minél nagyobb tuskót, szalmát visznek a szobaajtóhoz. a kotyolást a legközelebbi szomszédnál kezdik meg, ott a magukkal vitt fát vagy forgácsot a szobaajtó talpa elé vagy a pitarföldre teszik s rendesen minden kérdezés nélkül egyszerre nagyon erős hangon elkezdik: "Lucza, Lucza, kity, koty!" Néhol nem engedik meg a kotyolást. kikiáltják: "Takaroggyatok el innejd!" El is mennek, de abban a házigazdára nézve nincs köszönet, mert valami révén megbosszulják elhajtásukat."
(Gönczi Ferenc)

kép forrása, nem mellesleg sok okossággal még.

még egy hétig

látogatható a Göcseji Múzeumban a Lehetőségek országa című tárlat, amely bizonybizony, Magyarországról szól, a XIX. századi polgárosodásról. itt egy kis ízelítő képekkel, itt pedig szöveggel.
aki teheti, kerekedjen fel, mert az időszaki vándorkiállítás utolsó állomása ez az itteni. egy jó kis forraltbor a téren, egy kis kiállítás a múzeumban, mi kell még? :)