... múzeumi mindennapokról mindenkinek

2012. február 24., péntek

Február 24. Jégtörő Mátyás

Kis magyar néprajz:



Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.
 A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.

Forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/2.htm

2012. február 16., csütörtök

Új kiállítás nyílt a Göcseji Múzeumban

Benyó Ildikó halálának első évfordulója alkalmából válogatott festmények és grafikák várják az érdeklődőket.
A kiállítás megnyitóján (tegnap) Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész méltatta a zalai származású festő-, és grafikusművészt, és szívesen mellékelném a beszédét, akár írott, akár képes-hangos változatban is, ha volna a birtokomban bármiféle verzió. Ilyenekért kell érdemes megnyitókra járni.


.... és, csendben jegyzem meg, azóta jártam Szabolcs Péter honlapján is, lássanak csodát mások is, milyen kép van a címoldalon, na milyen? :)

2012. február 13., hétfő

van ott még, ahonnan ez jött

 - ezt a mondást akartam idézni (eredetmegjelöléssel, mégiscsak milyen blog ez már, na), annak kapcsán, hogy mindjárt mellékelek még egy téli képet a múltkori "alomból", csacsikat ábrázoló fotográfiát, és, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, rá is kerestem, google a barátunk, honnan származik tehát a mondás, mi jött, honnan, mi volt még ott; erre nem találtam semmit, csak a következő idézetet:
“Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill

Nem olyan rossz mellényúlás, lehet, hogy jobb is, mint amiért indultam. És akkor csacsik. A skanzenben természetesen. Ikercsacsik, csak úgy mondom.

2012. február 8., szerda

túl vagyunk

az idei leghidegebb éjszakán, hó alatt a világ, és Horváth Gábor kollégám nem átallott :) ebben az időben kimenni a falumúzeumba fotózni. (Egyébként a skanzen ilyenkor is gyönyörű, sétálójeggyel bárki meggyőződhet erről.)



De amit igazán szeretnék megmutatni, az az egyik, talán kevéssé ismert büszkeségünk, Szabolcs Péter Munkácsy-díjas emberpárja, a Király és királyné. Nem kerek ugyan az évforduló, de idén ősszel már 7 éve lesz, hogy felavatták a Falumúzeum előtti téren, sok vendégünket látom mellettük fényképezkedni. Jó móka - de hadd idézzek egy elgondolkodtató részletet az alkotóval egy korábbi interjúból.

"Életem meghatározó időszaka volt, amikor idekerültem Zalába. Az engem körülvevők tisztességre tanítottak, megmutatták, hogyan éltek ők korábban. Szeretetükért, odaadásukért kívánok köszönetet mondani legújabb, és egyben egyik legrégebbi alkotásommal.
Nem egyszerű emberpárról van szó! Létük és tetteik királlyá és királynévá emelik őket. Minden cselekedetükkel az életet szolgálták, tisztességesen éltek, nem teljesen úgy, mint mi. Felnevelték gyerekeiket, elküldték őket egyetemre, orvosnak taníttatták őket, akik aztán vissza nemigen tértek meggyógyítani szüleiket. Pedig ők, az egyszerű, hétköznapi emberek az alap, a fundamentum, amire épül az ország.
A régi falusi emberek birtokában voltak minden olyan tudásnak, amire szükségük volt. Tudtak földet művelni, gyerekeket nevelni, tisztességben élni. Ma – ezzel szemben – tele vagyunk minden felesleggel, a legfontosabb, a tisztesség azonban gyakran hiányzik belőlünk. Ezért gondoltam úgy, hogy vissza kell hozni, be kell mutatni gyökereinket. A Király és Királyné az, aki megtanít bennünket a tisztességre." 




Szerintem gyönyörű.