... múzeumi mindennapokról mindenkinek

2012. december 10., hétfő

Jókívánság

Elemzést olvastunk múzeumunk online naplójáról. Bizony, elhanyagoltuk újabban, hiszen a blog kezdeményezése, írása fiatal kolléganőnkhöz, Évához fűződik (nevében is köszönjük a dicsérő szavakat), aki számtalan teendője mellett már nem érzett erőt a rendszeres híradáshoz. Jól gondolta az elemző, a csendesség oka az is, hogy babát várt, s pénteken, december 7-én, 11.50 perckor megszületett múzeumunk új babája.  
Szerencsére fiatal munkatársaink nem szűkölködnek gyermekáldásban, Judit titkárnőnk képernyővédőjéről kisfia nevet ránk, hogy napjainkat szebbé tegye, Ági kolléganőnk irodájában gyermekrajzok díszítik a falat, örömmel látjuk a karon ülő Péterkét, a cserfes Alizt, a szőke Mirát, a huncut Patrikot. 
Most kívánunk sok boldogságot mindannyiuknak, de legfőképpen az újszülöttnek, Johanna Lilinek és anyukájának.

2012. december 7., péntek

Adventi öröm


Egy fának igazán tavasszal szoktunk örülni, amikor a hosszú téli napok után, az első napsütés hívogató szavára megjelennek friss hajtásai. Aztán nyáron, amikor árnyékot ad a forróságban, ősszel, amikor meleg színű, tarka leveleiben gyönyörködhetünk. Télen, amikor csillogó, havasak az ágai. Szóval egy fának mindig lehet örülni.

A Göcseji Múzeum előtt álló évszázados platánfa mindezzel az örömmel megajándékoz bennünket, akik nap, mint nap elsétálunk előtte. A látogatók is csodálják sudár, mindig más színt mutató törzsét. Valamikor (talán negyed százada) a fa törzsében egy hatalmas lyuk tátongott, amit betonnal öntöttek ki. A fa törzse szépen körülnőtte, eltakarta ezt a sebet, ma már nyoma sincs.De újabban nagyon óvatosan kerülgettük, mert a hatalmas fa gyökérzete egyre magasabbra nyomta az aszfaltot, igazán bárki megbotolhatott benne.

Szerencsére meghallották segélykiáltását, s a város gondos munkásai felmérték a terepet, feltörték az aszfaltot, kiszabadították platánunk gyökereit, körbe kerítették, az utat díszburkolattal látták el. A gyökereket pázsit védi. Igaz, így már nem lehet ölelgetni a fa törzsét. (Pár éve rendszeresen megjelent a múzeum előtt egy idősebb úr, aki rendszeresen megölelte.)

Mi is szeretjük ezt a hatalmas óriást, érezzük, ő is fellélegzett, boldogan köszöni ezt a szép ajándékot.