Szép nap volt…

2012. július 14-én falunap volt Ormándlakon, különleges ünnep a kis falu számára, mert megjelent az Ormándlak krónikája című kötet, ennek bemutatására is sor került ezen a napon. Kaján Imre megyei múzeumigazgató méltatta a Zalai kismonográfiák sorozat 10. darabját, ezt követően a szerző, Cseh Valentin, a Magyar Olajipari Múzeum történésze tartott diaképes bemutatót néhány különös, a település újkori sorsát meghatározó, a kötetben is olvasható történettel fűszerezve.

Méry József polgármester köszöntőjében kijelentette, hogy büszkén támogatták és fogadják a gazdagon illusztrált könyvet. Benne a Göcseji Múzeum régészeti leletei, adattári és történeti fotói, a Magyar Országos Levéltárban őrzött oklevelek, a Zala Megyei Levéltárban fellelhető dokumentumok, s főként a falu mai és egykori lakóitól gyűjtött 20. századi családi képek láthatók.

Jó alkalom volt ez számomra, hogy felfedezzem a valamikor elzárt falut, melyről sokat hallottam már, ugyanis középkori történetének harcias képviselőiről a Zalai Múzeum most készülő, 21-es kötetében is olvashatunk majd egy alapos tanulmányt Cseh Valentin tollából.

Történész muzeológusként azonban a közelmúlt és a jelen is érdekel. Szinku Mihály zalatárnoki állatorvossal és Bukics János méhésszel kisétáltunk a temetőbe, ahol megnéztük az Európai Uniós támogatással felújított Somsich, később Dervarics (jeles birtokosai voltak a falunak) kriptát, a régi temető helyén található millenniumi emlékparkot, a rendezett utcákat, az egykori tűzoltó szertár bájos, kakasos bádogtornyát, a megóvott tűzoltókocsit, a templom előtt álló emlékművet. Rövid, de gazdag élményt adó a leltár, bár némiképp melankolikussá tett a pusztuló tömésház növényekkel benőtt maradványa, és az egykori iskola falát átütő kályhacső látványa.

Az élmények sora bővült a szőlőhegyen, ahol kedves invitálásra a Cseh rezidenciát, majd Bukics János méhészetét ismerhettük meg. Itt a szépen karbantartott almás és a szőlőlugasok mellett az 

elbűvölő virágoskertben kardvirágok, kánnák, dáliák, körömvirágok megszámlálhatatlan sokaságában, a színesre festett méhkasokban, döngicsélő lakóiban, s leginkább az emberi szorgalom eredményében gyönyörködhettünk. Szép nap volt. 

dicstelen

dolog mármeg' idegen tollakkal ékeskedni, de számos mentségem van. Anna blogja környezettudatos, tele van jó ötletekkel, és ... na igen. Anna a barátom. úgy 10 éve. és csak pár hónapja derült ki, hogy mikben mesterkedik. örülünk, Vincent. :)

a köszönet hatalma

Bő egy hónapja rendeztük a Göcseji Falumúzeumban a Népi Gyermekjátékok Olimpiáját, amiről a gyerekek öröme alapján biztonsággal állíthatom, hogy sikeres volt. Ezen felbuzdulva aztán több programunk részévé tettük már azóta is ezeket a játékokat, és egyébként is, tengernyi új -jó- tapasztalatot hozott az életünkbe az a nap. Többek között - de a lista élén - az történik "utóéletként", hogy azoknak a támogatóknak, akik mellettünk voltak, egy szerény köszönőajándékkal kedveskedünk, amit személyesen adunk át. Azt, hogy szerény, a legpontosabban értem. Valójában tényleg csak a gesztus: hogy mi vagyunk azok, akik kértünk, hoztunk néhány fényképet emlékül arról a derűs napról, és hogy ezeknek a gyerekeknek, ezekért a gyerekekért kértük, és köszönjük, igazán. Ennyi. Néhány látogatáson már túl vagyunk, még van vissza jópár. És azt kell mondanom, már-már tisztességtelen egy munkát ennyire élvezni, mint amennyire ezeket a találkozásokat lehet. Komoly vezérigazgatók, akik a millió ügyük (egyik fontosabb nyilván, mint a másik) közepette fogadnak bennünket, jelentős időt szánnak ránk, és szemmel láthatóan szívesen veszik a felkeresést. Mesélnek a munkájukról, hogy ők mit tartanak fontosnak, és hogy igen, valóban a gyerekek a jövő, rájuk figyelnek ők is, a maguk módján támogatják is. (Szívesen, továbbra is.) Fantasztikus beszélgetések ezek, ahol a hivatalos levelezéseknek hirtelen arca lesz, és az ember egyszerűen tudja, hogy ennek így van értelme.
Pedig csak egy k ö s z ö n ö m, egy névre szóló levél, egy kerámiacsupor, és egy fényképekkel teli DVD.


Ui.: És csak most látom, hogy a blogban ez a 100. bejegyzés. Hát akkor legyen az, hogy ezzel ünnepeltünk. :)
...és találkozzunk hétvégén a skanzenben a XIII. Egerszeg Búcsúban. Program.