... múzeumi mindennapokról mindenkinek

2013. március 6., szerda

Haiku



A zalai közgyűjtemények, valamint Máday Norbert kecskeméti és Fekete György keszthelyi magángyűjtő becses, az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot idéző dokumentumaiból, fegyvereiből, ábrázolásaiból, ereklyéiből nyílt kiállatás a Göcseji Múzeumban. Ismét elmerülhetünk a korszak felemelő és tragikus történetében. Ilyen emelkedett pillanatokban kíván az ember – időnként – verset olvasni. Régóta őrzöm (talán ajándéknak szántam valamikor), most került kezembe Emil Biela lengyel költő, prózaíró, irodalomtudós apró verseskötete. (Fordította, szerkesztette Zsille Gábor, Masszi Kiadó, Budapest, 2003.) A szerkesztő utószavában Faludy György tézisét, miszerint a szonett esetében tizennégy sorba gyömöszölünk hetven sort, és egyetlen fölös jelző mindent elront, a japán eredetű haiku dicséretére alkalmazza, mely tizenhét szótagba gyömöszöl hetven sort, lévén a tömörítés kifinomult művészete. (86. oldal) A kötet európaiul írt verseiből most hármat idézünk a Mint óezüstöt tisztogat és a Ki mások szívében lakik (36., 37., 67. oldal) című versciklusból.

HAMU AZ EMBER?
            A múzeumi
képek előtt a gyermek
még fiatalabb.
A VILÁG LEGKISEBB MÚZEUMA
            E csöpp ökölben
is dühök, forradalmak s
elfojtott kínok.
NÉHÁNY CSEPP SZABADSÁG
            Madárszárnyakról
            vízcseppek hullnak s szállnak
            a Nap házába.