Kicsit elhavaztam az utolsó néhány napban, szóval a most következő nem épp friss sztori, hanem pénteki, de attól még számomra kedves, és remélem, másnak is az lesz, olyannyira, hogy jól fel is kerekedik tájházakat nézni. :) Az úgy volt, hogy pénteken mi is felkerekedtünk, hogy megtudjuk, milyen állapotban vannak a megyében lévők, legalábbis közülük azok, amelyek egy körben bejárhatók. Túránkat Káváson kezdtük, ami rögtön két ház. Az egyik még 20-25 éve is lakott volt, ami egészen elképesztő, ha az ember belegondol, éppen akkor mit csinált.
Kávás után Zalalövőre mentünk, ahol egyrészt megnéztük a múzeumot a Borostyánút emlékeivel, másrészt pedig a
Villa Publica Romkertet.
Harmadrészt itt is sor került a népi műemlékre, a helyi tájházra. Ízelítő következik.
Ezt követően Csesztreg felé vettük az irányt. Érdekesség: a vendégkönyv tanúsága szerint az elmúlt egy hétben a magyar vendégek mellett franciák, olaszok és németek is áldoztak a népi kultúra oltárán :)
Csesztreg után Dömeföldére mentünk, és csak egy kicsit tévedtünk el.
A tájházak mutatják, hogy nem teljesen veszett a világ: egyrészt, mert a közösségek ragaszkodnak a múltjukhoz, másrészt mert ezt szinte ingyen és érdek nélkül teszik: a tájházak állagmegőrzésére ugyanis nincs pénz. Szóval a helyzet nem teljesen reménytelen, még ha fejünkre omlik is helyenként a tető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése