Jókívánság

Elemzést olvastunk múzeumunk online naplójáról. Bizony, elhanyagoltuk újabban, hiszen a blog kezdeményezése, írása fiatal kolléganőnkhöz, Évához fűződik (nevében is köszönjük a dicsérő szavakat), aki számtalan teendője mellett már nem érzett erőt a rendszeres híradáshoz. Jól gondolta az elemző, a csendesség oka az is, hogy babát várt, s pénteken, december 7-én, 11.50 perckor megszületett múzeumunk új babája.  

Szerencsére fiatal munkatársaink nem szűkölködnek gyermekáldásban, Judit titkárnőnk képernyővédőjéről kisfia nevet ránk, hogy napjainkat szebbé tegye, Ági kolléganőnk irodájában gyermekrajzok díszítik a falat, örömmel látjuk a karon ülő Péterkét, a cserfes Alizt, a szőke Mirát, a huncut Patrikot. 

Most kívánunk sok boldogságot mindannyiuknak, de legfőképpen az újszülöttnek, Johanna Lilinek és anyukájának.

Adventi öröm

Egy fának igazán tavasszal szoktunk örülni, amikor a hosszú téli napok után, az első napsütés hívogató szavára megjelennek friss hajtásai. Aztán nyáron, amikor árnyékot ad a forróságban, ősszel, amikor meleg színű, tarka leveleiben gyönyörködhetünk. Télen, amikor csillogó, havasak az ágai. Szóval egy fának mindig lehet örülni.

A Göcseji Múzeum előtt álló évszázados platánfa mindezzel az örömmel megajándékoz bennünket, akik nap, mint nap elsétálunk előtte. A látogatók is csodálják sudár, mindig más színt mutató törzsét. Valamikor (talán negyed százada) a fa törzsében egy hatalmas lyuk tátongott, amit betonnal öntöttek ki. A fa törzse szépen körülnőtte, eltakarta ezt a sebet, ma már nyoma sincs.De újabban nagyon óvatosan kerülgettük, mert a hatalmas fa gyökérzete egyre magasabbra nyomta az aszfaltot, igazán bárki megbotolhatott benne.

Szerencsére meghallották segélykiáltását, s a város gondos munkásai felmérték a terepet, feltörték az aszfaltot, kiszabadították platánunk gyökereit, körbe kerítették, az utat díszburkolattal látták el. A gyökereket pázsit védi. Igaz, így már nem lehet ölelgetni a fa törzsét. (Pár éve rendszeresen megjelent a múzeum előtt egy idősebb úr, aki rendszeresen megölelte.)

Mi is szeretjük ezt a hatalmas óriást, érezzük, ő is fellélegzett, boldogan köszöni ezt a szép ajándékot.

amikor összefonódik a munka és a magánélet

az olyan, (és most szólok, a következő közlés nyomokban privátszférás információkat is tartalmaz) - hogy ma a jó gyümölcstermésért fogok enni, becsületből úgymond. reggel az egyik kolléganőm közölte, hogy édesanyja elküldte nekem az almafa és a barackfa első termését, leszek szíves elfogyasztani. leszek. nem venném a lelkemre, ha miattam nem lenne jó a termés. ha kell, minden idők jó terméséért eszem. tudom mi a dolgom, nna.

és a végére egy igazán autentikus poszt. :)

Szép nap volt…

2012. július 14-én falunap volt Ormándlakon, különleges ünnep a kis falu számára, mert megjelent az Ormándlak krónikája című kötet, ennek bemutatására is sor került ezen a napon. Kaján Imre megyei múzeumigazgató méltatta a Zalai kismonográfiák sorozat 10. darabját, ezt követően a szerző, Cseh Valentin, a Magyar Olajipari Múzeum történésze tartott diaképes bemutatót néhány különös, a település újkori sorsát meghatározó, a kötetben is olvasható történettel fűszerezve.

Méry József polgármester köszöntőjében kijelentette, hogy büszkén támogatták és fogadják a gazdagon illusztrált könyvet. Benne a Göcseji Múzeum régészeti leletei, adattári és történeti fotói, a Magyar Országos Levéltárban őrzött oklevelek, a Zala Megyei Levéltárban fellelhető dokumentumok, s főként a falu mai és egykori lakóitól gyűjtött 20. századi családi képek láthatók.

Jó alkalom volt ez számomra, hogy felfedezzem a valamikor elzárt falut, melyről sokat hallottam már, ugyanis középkori történetének harcias képviselőiről a Zalai Múzeum most készülő, 21-es kötetében is olvashatunk majd egy alapos tanulmányt Cseh Valentin tollából.

Történész muzeológusként azonban a közelmúlt és a jelen is érdekel. Szinku Mihály zalatárnoki állatorvossal és Bukics János méhésszel kisétáltunk a temetőbe, ahol megnéztük az Európai Uniós támogatással felújított Somsich, később Dervarics (jeles birtokosai voltak a falunak) kriptát, a régi temető helyén található millenniumi emlékparkot, a rendezett utcákat, az egykori tűzoltó szertár bájos, kakasos bádogtornyát, a megóvott tűzoltókocsit, a templom előtt álló emlékművet. Rövid, de gazdag élményt adó a leltár, bár némiképp melankolikussá tett a pusztuló tömésház növényekkel benőtt maradványa, és az egykori iskola falát átütő kályhacső látványa.

Az élmények sora bővült a szőlőhegyen, ahol kedves invitálásra a Cseh rezidenciát, majd Bukics János méhészetét ismerhettük meg. Itt a szépen karbantartott almás és a szőlőlugasok mellett az 

elbűvölő virágoskertben kardvirágok, kánnák, dáliák, körömvirágok megszámlálhatatlan sokaságában, a színesre festett méhkasokban, döngicsélő lakóiban, s leginkább az emberi szorgalom eredményében gyönyörködhettünk. Szép nap volt. 

dicstelen

dolog mármeg' idegen tollakkal ékeskedni, de számos mentségem van. Anna blogja környezettudatos, tele van jó ötletekkel, és ... na igen. Anna a barátom. úgy 10 éve. és csak pár hónapja derült ki, hogy mikben mesterkedik. örülünk, Vincent. :)

a köszönet hatalma

Bő egy hónapja rendeztük a Göcseji Falumúzeumban a Népi Gyermekjátékok Olimpiáját, amiről a gyerekek öröme alapján biztonsággal állíthatom, hogy sikeres volt. Ezen felbuzdulva aztán több programunk részévé tettük már azóta is ezeket a játékokat, és egyébként is, tengernyi új -jó- tapasztalatot hozott az életünkbe az a nap. Többek között - de a lista élén - az történik "utóéletként", hogy azoknak a támogatóknak, akik mellettünk voltak, egy szerény köszönőajándékkal kedveskedünk, amit személyesen adunk át. Azt, hogy szerény, a legpontosabban értem. Valójában tényleg csak a gesztus: hogy mi vagyunk azok, akik kértünk, hoztunk néhány fényképet emlékül arról a derűs napról, és hogy ezeknek a gyerekeknek, ezekért a gyerekekért kértük, és köszönjük, igazán. Ennyi. Néhány látogatáson már túl vagyunk, még van vissza jópár. És azt kell mondanom, már-már tisztességtelen egy munkát ennyire élvezni, mint amennyire ezeket a találkozásokat lehet. Komoly vezérigazgatók, akik a millió ügyük (egyik fontosabb nyilván, mint a másik) közepette fogadnak bennünket, jelentős időt szánnak ránk, és szemmel láthatóan szívesen veszik a felkeresést. Mesélnek a munkájukról, hogy ők mit tartanak fontosnak, és hogy igen, valóban a gyerekek a jövő, rájuk figyelnek ők is, a maguk módján támogatják is. (Szívesen, továbbra is.) Fantasztikus beszélgetések ezek, ahol a hivatalos levelezéseknek hirtelen arca lesz, és az ember egyszerűen tudja, hogy ennek így van értelme.
Pedig csak egy k ö s z ö n ö m, egy névre szóló levél, egy kerámiacsupor, és egy fényképekkel teli DVD.


Ui.: És csak most látom, hogy a blogban ez a 100. bejegyzés. Hát akkor legyen az, hogy ezzel ünnepeltünk. :)
...és találkozzunk hétvégén a skanzenben a XIII. Egerszeg Búcsúban. Program. 

Megszűnik egy óvoda Zalaegerszegen. Városuk lakói hajdan a színházra gyűjtött pénzt ajánlották fel az „angyalkert” létrehozására, 1893-ban építette Öszterreicher Samu helyi építőmester az emeletes épületet, tágas termekkel, apró, hangulatos udvarral az egykori földszintes polgárházak ölelésében. Az óvodai csoportok gyermekeit az óvónők, dadák lelkes generációi terelgették a folyosó díszes vaskorlátja mentén.

Mosolyogtunk, amikor a babákból, fotókból, játékokból, összeállított emlékező kiállítás megnyitóján (2012. június 20.) láthattuk a Göcseji Múzeum fotóiból, az óvónők gyűjtéseiből készült válogatást, a szívünknek különösen kedves darabokat, Laurencsik Ferencé óvónő babáit, Nagyné Fráter Blanka oklevelét, csoportképeit, Balassa Gyuláné nagykanizsai óvónő bábuit.  Örömmel hallgattuk a városi énekkar harmonikus, kedves dallamait. Majd a ház falán felavatásra került egy szép tábla, hirdetve: a város védett épülete, egykori óvoda előtt állunk.

Az Ady utcai óvoda azon kevés középületek egyike a városban, mely mindeddig, 119 esztendeig betöltötte azt a szerepet, melyet neki szántak. Oromzatáról nemrégiben eltűnt az obeliszk, mintegy jelezve: javításra már nem kerül pénz. Határozatot hoztak, hogy az intézmény átkerült a Kis utcába. Megértjük, hogy sok esetben szükséges a racionalizálás, bizonyára lehet ezt a búcsút örömünnepként is értékelni.

Mégis, talán nem én vagyok az egyetlen, aki meghatódott a bensőséges ünnepségen. Csak az angyalka mosolyog időtlenül a magasban, az épület félköríves oromzatán.

 

vendégposzt

Megyeri Annától, akinek ezúton is gratulálunk szeretettel, tudja mihez :)

"A múzeumok éjszakáján évek óta nagy örömmel várjuk a vendégeket, abban a reményben, hogy mindenki talál magának örömteli élményt, amit ajándékként hazavihet.

Ez alkalommal azonban mi is kaptunk ajándékot. Régi barátunk, Brassnyói Ágnes egy kis bársony szütyőből elővett egy sima, zöldes kődarabot. Ezekkel a természet által formált apró műalkotásokkal mindig el lehet engem kápráztatni, de ezen a darabon első pillantásra felismertem a „tervezés” és a megmunkálás nyomát. Ugye, Te tudod, mi ez - kérdezte.

Az is kiderült, hogy szívesen nekünk ajándékozza a csiszolt felületű kőbaltát, melyet négy éve talált ásás közben Zalatárnokon, a kertjükben.

Gyorsan megszólítottam Orha Zoltán régészt, hogy vegye át Ágnestől az ajándékot, s elcsíptem Katona Tibort, a Zalai Hírlap fotósát, aki meg is örökítette az eseményt. Reméljük, hamarosan lesz mód arra, hogy a lelőhelyet is felkeressük."

én tényleg utálok

szerepelni, és amikor a múzeumban kezdtem dolgozni, titokban és lélekben hátradőltem, hogy most vége van a magamutogatásnak, isteni csendes élet lesz. komolyan, rajongtam azért, ami várt rám. ami szerintem várt rám.
az ember téved. de azért vannak szívügyek*, amiért még szerepelni is hajlandó muszáj.

*48.20-tól Göcseji Falumúzeum. Hát nem csodálatos? :)

újságírókról jót

vagy semmit.
De.
Történt a közelmúltban, hogy a Göcseji Múzeum pályázati forrásból, kalandos előzmények után szépen restauráltatott egy festményt, ami több szempontból fontos eredmény, és szakmailag mindenképp nagy siker. Ld. A sajtótájékoztatónkat követően az egyik újságíró megkérdezte dr. Kostyál László művészettörténészünket, vajon hány hasonlóan rossz állapotban lévő festmény lehet még a raktárban. Laci - pardon, az igazgatóhelyettes úr - erre viccesen azt válaszolta, 17 és fél. Mindannyian nevettünk, mert bár a kérdés nem volt rossz, erre nincs válasz. Nem azért, mert nem akartunk válaszolni, hanem mert nem lehet tudni. Nos, a történet nem ért véget a mi kis felhőtlen kacagásunkkal. Tessék.
Azok kedvéért, akik nem mennek tovább, idemásolom a roppant frappáns írást:
"Kostyál László elmondta; a múzeum raktárában megtalálható még további tizenhét nagyon rossz állapotban lévő portré is, de ezek a Kováts Mojzes-portrénál lényegesen gyengébb minőségű, későbbi képek. "
Munkában ne ismerjünk tréfát, nna.

csak akkor ékeskedem

más tollával, ha muszáj - és ezt most nem tudom kihagyni. remélem, más is annyira élvezi, mint én.

ne menjünk el

emellett szó nélkül.

azért a XXI. századnak vannak előnyei is, nna.

Nem számít semmi

Elmúlt a fesztivál, a meteorológusoknak ezúttal olyannyira igaza volt a nagy melegeket illetően, hogy ha csak 30 C fok volt, már örültünk, tényleg. Sok érdekes dolog történt a kétnapos ügyeletem alatt, de ha már múzeumi blog, hadd meséljek valami igazán elgondolkoztatót. Egy alkalommal felfigyeltem arra, hogy az egyik animátorunk egy gyűjteménybeli darabon üldögél, ami nem szék, és nem pad. Hanem egy több mint 100 éves kútkáva, igencsak rozzant állapotban amúgy. Megkértem, hogy szálljon le róla, és nagyjából elmondtam neki, hogy miért (öreg tárgy, gyűjteményi darab, a szabadtéri kiállítás része, stb.) A fiatalember roppant kelletlenül tett eleget a kérésemnek, és próbálta elviccelni a helyzetet, amire éppen nem voltam fogékony, mert nehezen viselem az értetlen embereket. Távoztomban megkértem - igen, ezt talán nem kellett volna - hogy figyeljen arra, hogy a jövőben ne üldögéljenek a bodonkúton. Erre jött csak az igazi riposzt: miért figyelne, miért mondaná bárkinek, nincs ő semmilyen kötelékben a múzeummal! Sajnos erre megugrott a vérnyomásom és meglehetősen szűkölni kezdtem (befelé), (kifelé) annyi hangzott el, hogy ha nincs, akkor sajnos valóban nem kérhetem meg ilyen nagy dologra. Nos. A történet tanulsága nyilván nem az, hogy valaki véletlenül ráült egy műtárgyra. Előfordul. Nem tudhatta, nem figyelt, rendben van. Azon is túlteszem magam, ha kelletlenül száll le, elvégre nem szeret mindenki a fűben ülni. De az, hogy valaki, aki amúgy a múzeumnak dolgozik, ne érezzen felelősséget az ott lévő dolgokért, igazán elkeserít. Nem, nem szomorú vagyok. Hanem mérhetetlenül, és ahogy Ottlik Géza írta, aránytalanul dühös.

Ma nyitja kapuit a IX. Zalaegerszegi Országos Fazekas Keramikus Találkozó és Fesztivál. A rendezvény három napon át várja (az előrejelzések szerint nyári verőfényben és forróságban) a vendégeket, a hagyományoknak megfelelően Korondtól az Alföldig, Borsodtól Őrségig képviseltetik magukat (és a fazekasközpontokat) a fazekasmesterek.
Program: 
2012. április 27. 
14:00 - 18:00 Kirakodóvásár (hagyományos magyar termékek a magyar fazekasközpontokból: Tata, Csákvár, Korond,  Nagybánya, Beszterce, Torda, Barcaság, Szászkézd, Őrség, Tüskevár, Zala, Sárköz, Szekszárd, Tiszafüred, Mezőcsát, Muraköz, Drávamente)
Mesterségbemutató, játszóház, vásári fotózás
14:00. Ünnepélyes megnyitó (Rigó Csaba, a Zala Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja, Manninger Jenő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Gyutai Csaba, polgármester, ZMJV)

14:30-18:00 Fazekas konferencia
14:00-18:00 A Zala Megyei Gyermek Néptánc-Népzene Szakági Bemutató

2012. április 28. szombat
10:00-19:00 Kirakodóvásár
11:00-13:00 Fazekas verseny (kétszájú bugyiga korongozás)
14:00-18:00 Folklór program (Sióagárdi Hagyományőrző Együttes, Kalinkó Népdalkör, Hosszúhetényi Hagyományőrző Együttes, Hollóének Hungarica Régi Zene Együttes, Zengővárkonyi hagyományőrző Együttes)
18:00 Táncház

2012. április 29. vasárnap

10:00-19:00 Kirakodóvásár
11:00-13:00 Fazekas verseny (tál korongozása)
14:00-18:00 Folklór program (Hollóének Hungarica Régi Zene Együttes,Zalai Táncegyüttes, Georgikon
Néptáncegyüttes, Nagyváthy Néptáncegyüttes, Muravidék-, Kerkamente- és Nefelejcs Néptáncegyüttesek, "Muravidéki Zalai Lakodalmas" c. produkciója
18:00 Táncház

Kiegészítő programok:
Kádár Ferenc vándorfényképész vásári fényképezése, gyerekprogramok (szekerezés, lovaglás, játszóház)Tájegységi gasztronómiai kínálat, tombola 

Kell-e mondani, mindenkit nagy szeretettel várunk! :)

majd' elfelejtettem

ma délután újabb kiállítás nyílik nálunk az ásványokról.

 egyúttal az is ki fog derülni, hogy milyen lesz az első emeleti folyosó kiállítótérként.
szerintem klassz.

gondolkodásunk zöld,

és az életünkkel megpróbáljuk ezt követni. néha sikerül is. ami teljesen elképeszt, hogy mennyi mérget használunk otthon a háztartásban, miközben szódabikarbónával és esettel MINDEN megoldható, tessék utánaolvasni a zinternetten'. káprázatos. és a környezettudatosság mellett még egy - igazán ütős érv, természetesen az ár. 

látszólag ez nem muzeológia, de aki járt már valaha a skanzenben, az látni fogja az összefüggést.
:)

én elfogult vagyok

nekem könnyű. :) tegnap lezajlott a Göcseji Falumúzeumban az első Gyümölcsoltó Boldogasszony-napi rendezvény, és mindent egybevetve sikeresen zajlott, az eladóknak sem volt rossz, de ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan a foglakoztatóházban zajlott: kedves oltó-embereink órákon át nem kaptak a tömegtől lélegzetvételnyi időt sem, annyi sok ember jött, és oltatott régi magyar gyümölcsfajtát. mindezt egyébként is elmeséltem volna, de erről meg mindenképpen eszembe jutott, még jó, hogy a falumúzeumot is zalai specialitásnak tartják a kedves helyi emberek, még jó, már kezdtem volna épp felhúzni az orrom.
:)

Gyümölcsoltó Boldogasszony Napja

lesz március 25-én, és ezt a Göcseji Falumúzeumban is megtartjuk, mégpedig -váratlan módon - gyömölcsfaoltással. Az egyház ezen a napon Jézus fogantatását ünnepli, a nap elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását ezen a napon szokták elvégezni. Göcsejben azt tartották, hogy amelyik fát ezen a napon oltják, azt nem szabad se letörni, se levágni, mert vér folyik belőle. Az az asszony, aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján érintkezik férjével, biztosan teherbe esik. 

Na de, mi lesz nálunk, az a kérdés, ugye. :) 

Aki szeretne megtanulni oltani, az megteheti, lesznek filmek, és igazi szakemberek bemutatót tartanak a gyakorlatban. Alany vásárolható, oltóágat pedig lehet hozni, de úgy tűnik, akad majd az is. Elkötelezett hívei vagyunk az ősi magyar fajtáknak, csak mondom. Meghívtunk olyan embereket, akik egészséges és helyi termékekkel foglalkoznak, például a Göcseji éléskamra kollektíváját, elfogadta a meghívásunkat Fülöp Zoltán, aki az életét tette az egészséges életmód népszerűsítésére, kint lesz Tóth Gábor barátunk, lesznek mindenféle mézek, lekvárok, gyógynövénykészítmények, teák, párlatok, sók, és más elképesztően klassz dolgok. Lehet enni-inni, állatot simogatni, ültetni egy cserjét - merthogy két porta közé most az lesz a kerítés, és az első 20 jelentkező az unokáinak is mutogathatja majd a keze nyomát a Göcseji Falumúzeumban. A kapu tíz órakor nyílik, találkozzunk vasárnap a Skanzenben!

február 29.

érdekesség.

A holdfogyatkozás mentette meg Kolumbuszt február 29-én. 

Február 24. Jégtörő Mátyás

Kis magyar néprajz:



Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. Vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.
 A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájá"-nak nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér.

Forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/2.htm

Új kiállítás nyílt a Göcseji Múzeumban

Benyó Ildikó halálának első évfordulója alkalmából válogatott festmények és grafikák várják az érdeklődőket.
A kiállítás megnyitóján (tegnap) Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész méltatta a zalai származású festő-, és grafikusművészt, és szívesen mellékelném a beszédét, akár írott, akár képes-hangos változatban is, ha volna a birtokomban bármiféle verzió. Ilyenekért kell érdemes megnyitókra járni.


.... és, csendben jegyzem meg, azóta jártam Szabolcs Péter honlapján is, lássanak csodát mások is, milyen kép van a címoldalon, na milyen? :)

van ott még, ahonnan ez jött

 - ezt a mondást akartam idézni (eredetmegjelöléssel, mégiscsak milyen blog ez már, na), annak kapcsán, hogy mindjárt mellékelek még egy téli képet a múltkori "alomból", csacsikat ábrázoló fotográfiát, és, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, rá is kerestem, google a barátunk, honnan származik tehát a mondás, mi jött, honnan, mi volt még ott; erre nem találtam semmit, csak a következő idézetet:
“Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.” (Napoleon Hill) 

Nem olyan rossz mellényúlás, lehet, hogy jobb is, mint amiért indultam. És akkor csacsik. A skanzenben természetesen. Ikercsacsik, csak úgy mondom.

túl vagyunk

az idei leghidegebb éjszakán, hó alatt a világ, és Horváth Gábor kollégám nem átallott :) ebben az időben kimenni a falumúzeumba fotózni. (Egyébként a skanzen ilyenkor is gyönyörű, sétálójeggyel bárki meggyőződhet erről.)

De amit igazán szeretnék megmutatni, az az egyik, talán kevéssé ismert büszkeségünk, Szabolcs Péter Munkácsy-díjas emberpárja, a Király és királyné. Nem kerek ugyan az évforduló, de idén ősszel már 7 éve lesz, hogy felavatták a Falumúzeum előtti téren, sok vendégünket látom mellettük fényképezkedni. Jó móka - de hadd idézzek egy elgondolkodtató részletet az alkotóval egy korábbi interjúból.

"Életem meghatározó időszaka volt, amikor idekerültem Zalába. Az engem körülvevők tisztességre tanítottak, megmutatták, hogyan éltek ők korábban. Szeretetükért, odaadásukért kívánok köszönetet mondani legújabb, és egyben egyik legrégebbi alkotásommal.

Nem egyszerű emberpárról van szó! Létük és tetteik királlyá és királynévá emelik őket. Minden cselekedetükkel az életet szolgálták, tisztességesen éltek, nem teljesen úgy, mint mi. Felnevelték gyerekeiket, elküldték őket egyetemre, orvosnak taníttatták őket, akik aztán vissza nemigen tértek meggyógyítani szüleiket. Pedig ők, az egyszerű, hétköznapi emberek az alap, a fundamentum, amire épül az ország.

A régi falusi emberek birtokában voltak minden olyan tudásnak, amire szükségük volt. Tudtak földet művelni, gyerekeket nevelni, tisztességben élni. Ma – ezzel szemben – tele vagyunk minden felesleggel, a legfontosabb, a tisztesség azonban gyakran hiányzik belőlünk. Ezért gondoltam úgy, hogy vissza kell hozni, be kell mutatni gyökereinket. A Király és Királyné az, aki megtanít bennünket a tisztességre." 

Szerintem gyönyörű.

rendhagyó

rajzórának adott ma díszletet a Göcseji Múzeum időszaki kiállítása, a Belvárosi Általános Iskola 4.c. osztályos tanulói először Horváth Gábor (bácsi) vezetésével megtekintették a lenbiennálé kiállításunk alkotásait, majd az átélt élmények hatása alatt, kellően inspirálva maguk is munkába kezdtek. Közben a tanárnőjükkel váltottunk néhány szót, és kicsit szomorúan mesélte, hogy mennyire általános a "rajz" mint tantárgy lenézése, mindenki csak a sokadik, nemritkán felesleges óraként kezeli, holott, mint mondja, az általános iskola alsó tagozatában különösen fontos, hogy a gyerekeket érjék ingerek, élmények, amelyek a fantáziájukat beindítva arra készteti őket, hogy legyenek kreatívak, és alkossanak, ötleteljenek, tudják meg, hogy hol a nincs határ. képzeljem el, mondta, hogy aki nem ismeri meg a színeket, a formákat, technikákat, abból milyen felnőtt lesz, nem csak hétfőn, meg kedden, de például hogy is lehet valaki építőmérnök, divattervező, festő, kozmetikus, fodrász vagy varrónő izgalmas gyermekkor nélkül; most mondjam meg. nem tudom megmondani. érdemes lenne néha így nézni a világot, valóban: nyilván fontos, hogy elitiskolába járjon a gyerekünk, deriváljon 11 évesen, mint soha senki más, és ismerje a metilalkohol képletét (nem kérek hozzászólásokat, hogy mi az), de azért az ének-zene, valamint a rajz tantárgyat se hanyagoljuk el, ha nem akarunk fantáziátlan gyerekkort. és most néhány kép, még a megnyitóról. mert a fotós, aki megígérte, hogy dokumentálja a délelőttöt, nem érkezett meg. nyilván szomorú gyerekkora volt.

 

közben a múzeum fotósától kaptam friss képeket, mert ő készített, úgyhogy kiegészítésként mellékelek a ma délelőtti képekből is.

vízkereszt

vagy amit akarunk. A karácsonyi ünnepkör ma zárul, a farsangi viszont épp most kezdődik el, már tyúk (kakas?) lépésekkel hosszabbodnak a nappalok is, alig alszunk néhányat és itt a tavasz. lehet majd mire fogni a fáradtságot. a lényeg sosem változik: éljük meg a jelen örömét, ma például fél öttől örömforrás a textilbiennálé megnyitója a Göcseji Múzeumban.