túl vagyunk

az idei leghidegebb éjszakán, hó alatt a világ, és Horváth Gábor kollégám nem átallott :) ebben az időben kimenni a falumúzeumba fotózni. (Egyébként a skanzen ilyenkor is gyönyörű, sétálójeggyel bárki meggyőződhet erről.)

De amit igazán szeretnék megmutatni, az az egyik, talán kevéssé ismert büszkeségünk, Szabolcs Péter Munkácsy-díjas emberpárja, a Király és királyné. Nem kerek ugyan az évforduló, de idén ősszel már 7 éve lesz, hogy felavatták a Falumúzeum előtti téren, sok vendégünket látom mellettük fényképezkedni. Jó móka - de hadd idézzek egy elgondolkodtató részletet az alkotóval egy korábbi interjúból.

"Életem meghatározó időszaka volt, amikor idekerültem Zalába. Az engem körülvevők tisztességre tanítottak, megmutatták, hogyan éltek ők korábban. Szeretetükért, odaadásukért kívánok köszönetet mondani legújabb, és egyben egyik legrégebbi alkotásommal.

Nem egyszerű emberpárról van szó! Létük és tetteik királlyá és királynévá emelik őket. Minden cselekedetükkel az életet szolgálták, tisztességesen éltek, nem teljesen úgy, mint mi. Felnevelték gyerekeiket, elküldték őket egyetemre, orvosnak taníttatták őket, akik aztán vissza nemigen tértek meggyógyítani szüleiket. Pedig ők, az egyszerű, hétköznapi emberek az alap, a fundamentum, amire épül az ország.

A régi falusi emberek birtokában voltak minden olyan tudásnak, amire szükségük volt. Tudtak földet művelni, gyerekeket nevelni, tisztességben élni. Ma – ezzel szemben – tele vagyunk minden felesleggel, a legfontosabb, a tisztesség azonban gyakran hiányzik belőlünk. Ezért gondoltam úgy, hogy vissza kell hozni, be kell mutatni gyökereinket. A Király és Királyné az, aki megtanít bennünket a tisztességre." 

Szerintem gyönyörű.