azaz szívügyek, ha találkoznak.
Tegnap egyébként egy leendő elsőéves főiskolai csoport kért vezetést a falumúzeumban (mechatronika szak, vagy valami ilyesmi; szóval jobbára műszaki érdeklődésű 19 éves ifjak); akik ebből következően úgy '92 körül születhettek; hááát. Panaszom amúgy nem lehet: helyesek voltak, kedvesek és jólneveltek, olykor még szóba is álltak velem, ha kérdeztem, de látszott, hogy fényévekre van tőlük az elmúlt (két) század, pedig alapvetően alig néhány generációról beszélünk. Általában tudomásul veszem, hogy múlik az idő, és senki nem éli át ugyanazt, mint a szülei, de amikor azzal szembesülök, hogy tényleg ekkora a szakadék, mindig magamba szállok, hogy hogy lehet: szinte nem is ugyanazt a nyelvet beszéljük.
Szomorún olvasom amit írtál! Az érdektelenség ennek a korosztálynak a legnagyobb baja....Az hogy múlik az idő a gyerek felnő és semmi olyanban nem részesült mint anno a szülei, azért az már baj!!!Kevés az a szülő aki fontosnak tartja a gyerekével ezeket a dolgokat megismertetni...sajnos:(
VálaszTörlésÜdv. Erika
kedves Erika, köszönöm a hozzászólást. Szívesen vennék egyébként arra vonatkozólag ötletet, hogy miként lehetne érintetté tenni ezt a korosztályt - és az összes többit. :)
VálaszTörlésLóvé kérdése! Forgassatok le jeleneteket a házak előtt, pl. mi hogyan működik, ill. életképek stb., aztán feltölteni nem nyilvános helyre youtube-ra, és egy alkalmazást fejleszteni hozzá, hogy ha az ipse ráirányítja az okostelefonját a házra a megadott helyről, akkor az felismeri és lejátsza a felvett(leforgatott) jelenetet, így élővé téve az egész történetet. Persze sok pénz, jó színészek, meg érdekes jelenetek kellenek, de pl. lengyelo-ban működik!
VálaszTörlésüdv: m!
kedves "m"!
VálaszTörlésköszönöm a tippet. minden ötletet örömmel fogadok, ha van ilyen még a tarsolyban, várom a továbbiakat. :)