rendhagyó

rajzórának adott ma díszletet a Göcseji Múzeum időszaki kiállítása, a Belvárosi Általános Iskola 4.c. osztályos tanulói először Horváth Gábor (bácsi) vezetésével megtekintették a lenbiennálé kiállításunk alkotásait, majd az átélt élmények hatása alatt, kellően inspirálva maguk is munkába kezdtek. Közben a tanárnőjükkel váltottunk néhány szót, és kicsit szomorúan mesélte, hogy mennyire általános a "rajz" mint tantárgy lenézése, mindenki csak a sokadik, nemritkán felesleges óraként kezeli, holott, mint mondja, az általános iskola alsó tagozatában különösen fontos, hogy a gyerekeket érjék ingerek, élmények, amelyek a fantáziájukat beindítva arra készteti őket, hogy legyenek kreatívak, és alkossanak, ötleteljenek, tudják meg, hogy hol a nincs határ. képzeljem el, mondta, hogy aki nem ismeri meg a színeket, a formákat, technikákat, abból milyen felnőtt lesz, nem csak hétfőn, meg kedden, de például hogy is lehet valaki építőmérnök, divattervező, festő, kozmetikus, fodrász vagy varrónő izgalmas gyermekkor nélkül; most mondjam meg. nem tudom megmondani. érdemes lenne néha így nézni a világot, valóban: nyilván fontos, hogy elitiskolába járjon a gyerekünk, deriváljon 11 évesen, mint soha senki más, és ismerje a metilalkohol képletét (nem kérek hozzászólásokat, hogy mi az), de azért az ének-zene, valamint a rajz tantárgyat se hanyagoljuk el, ha nem akarunk fantáziátlan gyerekkort. és most néhány kép, még a megnyitóról. mert a fotós, aki megígérte, hogy dokumentálja a délelőttöt, nem érkezett meg. nyilván szomorú gyerekkora volt.

 

közben a múzeum fotósától kaptam friss képeket, mert ő készített, úgyhogy kiegészítésként mellékelek a ma délelőtti képekből is.