Haiku

A zalai közgyűjtemények, valamint Máday Norbert kecskeméti és Fekete György keszthelyi magángyűjtő becses, az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot idéző dokumentumaiból, fegyvereiből, ábrázolásaiból, ereklyéiből nyílt kiállatás a Göcseji Múzeumban. Ismét elmerülhetünk a korszak felemelő és tragikus történetében. Ilyen emelkedett pillanatokban kíván az ember – időnként – verset olvasni. Régóta őrzöm (talán ajándéknak szántam valamikor), most került kezembe Emil Biela lengyel költő, prózaíró, irodalomtudós apró verseskötete. (Fordította, szerkesztette Zsille Gábor, Masszi Kiadó, Budapest, 2003.) A szerkesztő utószavában Faludy György tézisét, miszerint a szonett esetében tizennégy sorba gyömöszölünk hetven sort, és egyetlen fölös jelző mindent elront, a japán eredetű haiku dicséretére alkalmazza, mely tizenhét szótagba gyömöszöl hetven sort, lévén a tömörítés kifinomult művészete. (86. oldal) A kötet európaiul írt verseiből most hármat idézünk a Mint óezüstöt tisztogat és a Ki mások szívében lakik (36., 37., 67. oldal) című versciklusból.

HAMU AZ EMBER?

            A múzeumi

képek előtt a gyermek

még fiatalabb.

A VILÁG LEGKISEBB MÚZEUMA

            E csöpp ökölben

is dühök, forradalmak s

elfojtott kínok.

NÉHÁNY CSEPP SZABADSÁG

            Madárszárnyakról

            vízcseppek hullnak s szállnak

            a Nap házába.