2012. július 14-én falunap volt Ormándlakon, különleges
ünnep a kis falu számára, mert megjelent az Ormándlak krónikája című kötet, ennek bemutatására is sor került
ezen a napon. Kaján Imre megyei
múzeumigazgató méltatta a Zalai kismonográfiák sorozat 10. darabját, ezt
követően a szerző, Cseh Valentin, a
Magyar Olajipari Múzeum történésze tartott diaképes bemutatót néhány különös, a
település újkori sorsát meghatározó, a kötetben is olvasható történettel
fűszerezve.
Méry József polgármester
köszöntőjében kijelentette, hogy büszkén támogatták és fogadják a gazdagon
illusztrált könyvet. Benne a Göcseji Múzeum régészeti leletei, adattári és
történeti fotói, a Magyar Országos Levéltárban őrzött oklevelek, a Zala Megyei
Levéltárban fellelhető dokumentumok, s főként a falu mai és egykori lakóitól
gyűjtött 20. századi családi képek láthatók.
Jó alkalom volt ez számomra, hogy felfedezzem a valamikor
elzárt falut, melyről sokat hallottam már, ugyanis középkori történetének harcias
képviselőiről a Zalai Múzeum most készülő, 21-es kötetében is olvashatunk majd
egy alapos tanulmányt Cseh Valentin tollából.
Történész muzeológusként azonban a közelmúlt és a jelen is érdekel.
Szinku Mihály zalatárnoki állatorvossal
és Bukics János méhésszel kisétáltunk
a temetőbe, ahol megnéztük az Európai Uniós támogatással felújított Somsich, később Dervarics (jeles birtokosai voltak a falunak) kriptát, a régi
temető helyén található millenniumi emlékparkot, a rendezett utcákat, az
egykori tűzoltó szertár bájos, kakasos bádogtornyát, a megóvott tűzoltókocsit, a
templom előtt álló emlékművet. Rövid, de gazdag élményt adó a leltár, bár némiképp
melankolikussá tett a pusztuló tömésház növényekkel benőtt maradványa, és az egykori
iskola falát átütő kályhacső látványa.
Az élmények sora bővült a szőlőhegyen, ahol kedves invitálásra a Cseh rezidenciát, majd Bukics János méhészetét ismerhettük meg. Itt a szépen karbantartott almás és a szőlőlugasok mellett az
elbűvölő virágoskertben kardvirágok, kánnák, dáliák, körömvirágok megszámlálhatatlan
sokaságában, a színesre festett méhkasokban, döngicsélő lakóiban, s leginkább
az emberi szorgalom eredményében gyönyörködhettünk. Szép nap volt.