ezért járjunk múzeumba I.

félálomban hallom, hogy veri az ördög a feleségét az eső az ablakot, na mondom, a legjobb, ami történhet hétfő reggel - tudva, hogy a gyermeket majd kézben kell vinnem bölcsibe (hosszú, és nem érdekel titeket az oka, de így van, és kész.)

és tényleg, fél óra múlva (közbülső részek, mint  - de most miért nem akarsz enni, hagyd, hogy levegyem a pelenkát, na, legalább egy kekszet, de azt a pelenkát már ne vedd le, most miért nem jó az a body, jó, akkor keresek másikat, upsz, ez a nadrág nem ér be, hol a gumicsizmád, hozd ide az esőkabátot, ne húzd le a kabátod zippzárját, légy szíves, nem, nem viszünk 3 állatot, elég lesz a micimackó, na jó, azt a kicsit még hozhatod, ne törd bele a kekszet a szőnyegbe, köszönöm) indulunk a másfélévesemmel a bölcsibe.
csak a pontos beleérzés kedvéért: karomban az esőköpenyes, gumicsizmás gyerek, karjában két plüssállattal és keksszel (ne próbáljatok meggyőzni, hogy bármelyiket otthon hagyhattuk volna, mert nem. sok időt elvesztegettem ennek megpróbálásával, tudom, mit beszélek) és az esernyő. így megyünk a bölcsődébe. az eső szakad.
előttem 15 méterrel egy anyuka, szintén zenész: karján a gyerek, kezében esernyő.

ballagunk. én kissé hörgök is, de ez tény a történet szempontjából sokadlagos.

ekkor jobbról olyan vízpermetet kapunk, hogy alig ocsúdok. ki lehet az, aki ennyire szemét figyelmetlen, hogy egyszerre négy embert terít be, csak azért, hogy egy perccel korábban érjen oda (a piros lámpához) ? Teszek egy félfordulatot, ajkamat alig valami sóhaj hagyja el a jobb élet reményében, amit kívánok az érzelmi fogyatékos figyelmetlen embertársamnak, ha már ennyire jól megy sora, kapjon mellé valami jót is.

hát, például ezért érdemes múzeumba járni. 
nem (feltétlenül) azért, hogy az ember ne legyen érzéketlen kőbunkó, aki nem figyel másokra, hanem azért, hogy ha ilyenekkel találkozik, ne káromkodjon (a gyerek előtt). 

:D

lehet mondani

hogy a következőknek nincs sok köze a múzeumhoz (bizonyos szempontból ez az igazság, valóban)  - na de nézzük csak meg ezt az ötletet, és gondoljuk tovább. képzőművészet, kreativitás, csodálatos. 

egy blogban

minden van, minden, ami jó. Most például lesz itt egy recept, ami jajjdenagyon, különlegessége, hogy a Göcseji Falumúzeum Nemzetek Asztala rendezvényéről való, mégpedig a német résztvevők speciális desszertje. Nálunk sem ismeretlen, sőt.

Túrótorta

Tészta:

15 dkg            liszt

½ teáskanál     sütőpor

6,5 dgr            cukor

1                      kis tojás

6,5 dkg           margarin

Az összetevőket gyúrótésztává kell alakítani, majd ezzel egy zsírral bekent és liszttel megszórt kerek (26 cm átmérőjű) tepsit kibélelni és egy kicsi szélt körben kialakítani.A tésztát 20-25 percig 180-190 fokon tanácsos sütni.

A bevonathoz:

50 dkg            túró

12,5 dkg         cukor

1                      vaníliás cukor

1 narancs leve

1 citrom leve

1 cs. ill. 1 lap   zselantin

170 ml             víz vagy fehér bor

250 ml             tejszín

Reszelt mandula ízlés szerint

A túrót, a cukrot, a vaníliás cukrot és a narancs- és citromlevet alaposan össze kell keverni.

További teendők: 

A zselatint a felmelegített vízben ill. fehérborban feloldani. 

A mandulát és zselatint a túrós massza alá keverni. 

A kemény habbá vert tejszínt alákeverni.

A tésztalapra simítani és két órát a hűtőben hagyni kihűlni. 

Manduladarabokkal és meggyel vagy csokireszelékkel és meggyel díszíteni.

... ábrándos tekintettel, az életet nagyon szeretve elfogyasztani. Jó étvágyat!  :)