Gönczi Ferenc

Ma 150 éve, 1861. július 29.-én született Gönczi Ferenc Göcsej kutatója, leírója. Meg is ünnepeltük, remélem lesznek autentikus fotók is, ezért a szoborlap.hu-nak köszönet.


Végezetül pedig egy idézet, magától az etnográfustól, amely a "Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése" című, 1914-ben, Kaposvárott megjelent könyvének előszavában olvasható:

„Ha a munka egyben-másban esetleg nem sikerült a kívánt mértékben, megnyugtat egyrészről az a tudat, hogy maga a néprajzi anyag, amelyet nagy nehézséggel összehordtam, soha el nem muló, sőt, folyton fokozódó értékü; másrészt pedig, hogy Göcsej és Hetés néprajzi ismertetésével a magyarságnak rendkívül fontos, kiválóan figyelemre méltó szellemi hagyatékát mentettem meg, mely különben túlnyomó részben örökre elveszett volna.”

1914. március 1. 

Balaton

Ha már a napokban szóba jött Keszthely, találtam egy invitálót érdekes balatoni múzeumokba. Nyilván nem teljes, viszont szabadon bővíthető.

minden eljön, minden elmúlik

alig múlt el néhány nap, és visszatért a nyár - mondjuk a hétvégi búcsú speciel pont az esős évszakra esett, így aztán a remélt tömeg nem érkezett meg. de, és ez jó hír, a rendkívül hideg és nyomasztó idő ellenére akadtak,akik nem hagyták ki a rendezvényt. képes beszámoló következik, Horváth Gábor jóvoltából.

ami pedig a kommentekben felmerülő kérdéseket illeti, a napraforgós kép szerintem is jó találat volt (...); a múzeumi gyűjtés pedig pontról pontra úgy zajlik - elképzeléseim szerint - mint bármelyik múzeumban. nincsenek céltalan felhalmozások, hanem célzott kutatások; a meglévő gyűjteményt pedig természetesen kezelik a szakemberek; és amit kapunk, ha indokolt, el is fogadjuk. példa lesz erre néhány nap múlva egy gyümölcsdaráló, amit a falumúzeumnak ajánlott fel egy kedves magánember. mert, mint írta:  "akkor lennék boldog, ha (...) ki tudnák állitani ezt a tárgyat, igy meg lehetne mutatni a következő nemzedéknek, hogyan készült az elmúlt évszázadban az almalé (amit most dobozban vesznek le a hipermarket polcáról)." így lesz egy gyümölcsdarálója a skanzennek, és okulhatunk mindannyian, milyen (volt) az önellátó gazdálkodás.
még van egy hónap a nyárból, tegnap értesültem, hogy Keszthelyen pl. 16 múzeum van, aki teheti, szánjon időt idén a szünidőben valami olyanra, amire eddig nem szokott. mert, a Ladánybene zenekarral élve, egészen biztos van még a világon...

nyár

vasárnap búcsú a skanzenben, ezt senki ne felejtse el. addig jó kis napraforgós nyári hangulat, mert az időjárás speciel nem ezt mutatja.

házak, emberek

Egy ideje figyelem már azokat a blogokat, ahol valamiféle házfelújítást dokumentálnak, vagy vidéken új életet kezdenek emberek, és azt mesélik el napról napra. Ez több szempontból hasznos, és mások számára is tanulságos, mint az "énblogok" általában, én mindenesetre nagyon élvezem, mennyi minden okosság kiderül ezekből. Összegyűjtöttem néhányat, hátha mást is érdekel.
- Itt például egy őrségi újrakezdés krónikája olvasható
- ez egy vályogház új élete
- és:  egy csepp falusi élet
- valamint egy kis falu.

Rengeteg van amúgy hasonló blogokból (is). Mindig mondom, hogy az internet hatalmas találmány.
:)

nem tudok betelni

ezekkel a fotókkal:
1. 2.

hivatkozási alap lettünk

és ez nem tréfadolog.
hanem sőt. :)
Szemfüles olvasók már láthatták a jobboldali sávon az orosházi könyvtár blogjának linkjét, amiről el kell mondanom, komoly inspiráló szerepe volt abban, hogy a mi múzeumi blogunk elindult. Roppantmód élvezem ugyanis, ha emberek úgy végzik a munkájukat, hogy abból látszik: ők ezt szeretik. És elmondják, megmutatják, miért. Hogy egy könyvtár nem egy unalmas, csendes hely, és egy nyelviskolában sem folyton csak vér/verejték folyik. (hmm.) Visszatérve Orosházára: én a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban például soha nem jártam, a blog szerzőjével nem találkoztunk. Ennek ellenére viszonylag pontosan tudom, mi történik ott, Békés megyében, és ez nem egy hasznos tudás így 4-500 kilométerrel arrébb; látnivaló, hogy gyakorlati értéke a nullához konvergál, de valamiért tetszenek nekem a nem hasznos tudások.

És most jó hírek következnek. Hétvégi zalaegerszegi, falumúzeumi programajánló most vasárnapra, és  A Fiú, akiről már írtam.

ajánló

Izgalmas dolgot találtam, gondoltam, megosztom az érdeklődőkkel. (Sokat dobott a hangulatomon a "hagyományos életvilág" kifejezés, ami az ajánlóban olvasható. Nem tudom megmagyarázni, de vicces paradoxon ez számomra.) Azért csak menjen, élvezze, aki teheti.

blogot írni

igaziból időigényes dolog, és én azzal mostanában nem állok túl jól. De nem szeretném, ha hamvába halna itt ez a dolog, úgyhogy a pakolás/takarítás/rendrakás rovására (cö-cö-cö, mekkkkora áldozat ez, de mekkora) ideültem kissé visszaemlékezni, hogy is telt a múzeumok éjszakája, ha már konkrét kérdés érkezett ezzel kapcsolatban. Érzetre azóta több év telt el, de most számolgatom, hogy alig egy hónapja volt - bámulatos, ahogy peregnek a napok. Tudom, ez nagyon nyugdíjas szöveg, bocsánat (de tényleg így van). Nos. A Múzeumok Éjszakája Zalaegerszegen hagyományosan jól telt, ami azt jelenti, hogy a látogatószám nagyjából az eddig megszokotthoz hasonlóan alakult. Lehetett volna jobb, nyilván, de örülünk annak, ami van, oszt' kész. Az idő az eléggé a bolondját járatta velünk, délután szerintem eleve sokan el sem indultak, amikor látták, hogy milyen szél van, de végülis az eső csak tízkor érkezett meg - addig minden programunk a terv szerint alakult az eredeti helyszínen. Később pedig beköltöztünk a Kisfaludi-terembe, és ott zajlott békében minden tovább, hajnal egy óráig. Ami nagy öröm, hogy a résztvevők jól érezték magukat, és extra, hogy az egyik fellépőnknek a műsora után munkát is ajánlottak - az élet nagy kiegyenlítő ugyebár: nekünk nem állt módunkban vastagon honorálni azokat, akik színpadra léptek, de sose tudni, mi mit hoz alapon, azért így már megérte remélem :)) A múzeumok éjszakája egyébként jó elgondolás, tetszik nekem, hogy nyissuk ki a vitrineket és a szíveket, még gondolkozom rajta, hogy lehetne ennél is jobban.

És ami még: az MTV Balatoni Nyár című műsora Zalaegerszegen is járt, sőt, a Göcseji Falumúzeumban is. Ezalkalomból kiderült, milyen, amikor a hóhért akasztják, így aztán most link nélkül búcsúzom.
:D

nyár van, nyár

s emiatt kénytelen (de tényleg) voltam kivenni a szabadságomat, nagyobbrészt most összefüggően. aki azonban azt hiszi, hogy mindez móka és kacagás, annak elmesélem, hogy dehogy. az történik éppen, hogy költözünk, ami tényleg nagy öröm, de az elmélyült pakolás közben azért van alkalom azon tűnődni, hogy hogy a fenében van az embernek ennyi rengeteg cucca. a lakás, ahova most költözünk, elviekben nagyobb, mint ahonnan jövünk, ennek ellenére szinte reménytelennek tűnik a helyzet, arra kellett már sokadszor rájönnöm, hogy meglehetősen ügyetlen szervező/logisztikus/és hasonló vagyok: időnként elhagyja a számat a mondat, miszerint nincs egy rongyom se, közben holnap lesz egy hete a folyamatos pakolásnak...szóval mostanában csendesen sírdogálok, amikor senki sem látja és azt gondolom, sose lesz vége. a fene nagy jódolgom, tudom.

és, hogy hogy jön mindez a néprajzhoz? nos, a kulcsszó a mértékletesség. amiről ugyan tudom, micsoda, de sokan voltak, akik jobban tudták. és úgy is éltek....

Göcsej, Őrség, Világ

Egyébként is elmeséltem volna, amint azt ígértem, mit keresnek göcseji néprajzosok az Őrségben, de az alábbi kommenttel ez már megkerülhetetlen. Előzetesen itt egy cikk, amely szabatosan tárgyalja a kérdést.

Ezen túl pedig, vállalva teljes elfogultságomat a téma, a lehetőség és az élet iránt annyit mondanék, hogy a szerencse lányának érzem magam, amiért ebben részt vehettem. (Aki nem bírja az érzelgést, az most hagyja abba az olvasást. :)  ) Szóval adott egy néprajzi tájegység, amit az elmúlt 40-50 évben számosan kutattak, ahol már emberi számítás szerint minden lehetőt felgyűjtöttek - erre 2011-ben 12 néprajzos újra nekivág, és a cél érdekében valóban együttműködnek, határok nélkül. Mesélhetnék az őrségi emberekről, a padlásokról, ahol megállt az idő, hogy miként megy le a nap a dombok mögött, vagy néhány szívből jövő kacagás okáról - de ez ma már történelem, egyébként is első a szakma, arról pedig úgyis lesz még szó. Búcsúzóul néhány kép, innen.